A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar (rövid neve: SZTE MGK) Hódmezővásárhelyen található. A karon az elméleti ismeretek a saját tangazdaságban megszerezhető gyakorlati tapasztalatokkal egészülnek ki.[1]

Története szerkesztés

Hódmezővásárhelyen az agrár-szakképzés több mint százesztendős múltra vezethető vissza: 1896-ban alapították meg a Magyar Királyi Földműves Iskolát.[2] A növendékek oktatóik felügyelete alatt csoportokban végezték a gazdasági munkát: szántottak, kézzel és vetőgépekkel vetettek, állatokat is neveltek.[3] Az intézet szervezeti felépítése, működése és tangazdaságának területe 1896 és 1948 között változatlanul megmaradt. Az intézet az 1950-es években a helybeli Mezőgazdasági Technikum irányítása alá került. Ebből az intézményből jött létre 1961. február 1-jén a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, amely 1972. augusztus 1-jétől, mint a szegedi Élelmiszeripari Főiskola Állattenyésztési Kara működött. Ez a kar 1986-tól a Debreceni Agrártudományi Egyetemhez került, mint Állattenyésztési Főiskolai Kar.[4] A magyar felsőoktatás integrációs folyamatának eredményeképpen 2000. január elsejétől a Szegedi Tudományegyetem karaként működik tovább.

Képzési területek szerkesztés

  • mezőgazdasági mérnöki
  • vadgazda mérnöki

Felsőfokú szakképzések szerkesztés

  • baromfitenyésztő és baromfitermék - előállító technológus
  • gyógynövény- és fűszernövénytermesztő és -feldolgozó
  • ménesgazda
  • ökológiai gazdálkodó
  • sertéstenyésztő és sertéstermék - előállító technológus
  • vadgazdálkodási technológus

Publikációk szerkesztés

  • Agrár- és Vidékfejlesztési Szemle: a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar tudományos folyóirata (2006–2011)
  • Review in Agriculture and Rural Development (2012–)

További információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Általános ismertető. (Hozzáférés: 2021. szeptember 9.)
  2. Iskoláztatás a kiegyezés előtt, Hódmezővásárhely története II/2. 
  3. A Kar története. (Hozzáférés: 2021. szeptember 9.)
  4. Lakatos Dénes (1988. ápr.). „Felsőfokú agrárszakember-képzés Debrecenben.”. Debreceni Szemle VIII. évf. (1. sz.), 8. o.