Sabine Bergmann-Pohl

német konzervatív politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 12.

Sabine Bergmann-Pohl (Eisenach, 1946. április 20. –) német konzervatív politikus, az NDK államfője 1990-ben.

Sabine Bergmann-Pohl
Sabine Bergmann-Pohl hivatalában
Sabine Bergmann-Pohl hivatalában
Született1946. április 20. (78 éves)
Eisenach
Állampolgársága
Nemzetiségenémet
Foglalkozása
Tisztsége
  • a Volkskammer tagja (1990. március 18. – 1990. október 2.)
  • a Bundestag tagja (1990. október 3. – 1990. december 20.)
  • a Bundestag tagja (1990. december 20. – 1994. november 10.)
  • Parlamenti államtitkár (1991–1998)
  • a Bundestag tagja (1994. november 10. – 1998. október 26.)
  • a Bundestag tagja (1998. október 26. – 2002. október 17.)
IskoláiHumboldt Egyetem
KitüntetéseiStadtältester von Berlin (2012. december 14.)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Sabine Bergmann-Pohl témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szakmai karrier

szerkesztés

Sabine Bergmann-Pohl 1964-ben érettségizett, majd a berlini Humboldt Egyetem igazságügyi orvosi intézetében szakmai gyakorlattal töltött két évet. Ezek után 1966-ban orvosi szakon elkezdhette egyetemi tanulmányait és 1972-ben sikerrel le is diplomázott. Tüdő-szakorvossá képezte magát és 1980-ban egyetemi doktori címet szerzett. Ugyanebben az évben Kelet-Berlinben lévő tuberkulózisközpont vezetője lett. 1990 óta a németországi rokkantak szövetségének védnöke és a berlini Vöröskereszt munkájának irányítója.

Sabine Bergmann-Pohl férjezett, két gyermeke van.

Politikai karrier

szerkesztés

1981-ben lépett be a konzervatív CDU-ba. Az NDK első szabad választásán 1990. március 18-án az NDK Népi Kamarájának tagjává, majd április 5-én a Népi Kamara elnökévé választották. Április 6-án a Népi Kamara feloszlatta az államtanácsot, így az államfői poszt Sabine Bergmann-Pohlra szállt. Az NDK utolsó államfőjeként tevékenykedett a német egység megvalósulásáig. 1990. október 3-án a Bundestag CDU-frakciójának képviselője lett. 2002 szeptemberéig volt a Bundestag képviselője, 1991 januárjáig pedig a különleges helyzetek minisztere.