Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2010-8-1
Bolyai Farkas (Bólya, 1775. február 9. – Marosvásárhely, 1856. november 20.) magyar matematikus, 1832-től a Magyar Tudós Társaság tagja. Első életrajzírója, Paul Stäckel szerint vele kezdődik a magyarországi matematikai kutatás története.
Elszegényedett nagybirtokos családból származott, édesapja Bolyai Gáspár szolgabíró, édesanyja Pávai Vajna Krisztina. A nagyenyedi kollégiumban, majd a kolozsvári református kollégiumban tanult, végül a göttingeni egyetemen matematikát hallgatott. Itt került baráti kapcsolatba Gauss német matematikussal. Bolyai sokoldalú tudós volt, akit más tudományterületek, illetve művészeti ágak is érdekeltek (verseket, színpadi darabokat írt, zeneelmélettel foglalkozott), és gyakorlati téren is tevékenykedett (erdészet, gyümölcstermesztés, borászat, gyógyászat és gyógyszerészet). Saját korában művei csak szűk körben váltak ismertté, így több kutatási eredménye más matematikusok nevén került be a matematika történetébe. Őt magát a nemeuklideszi geometriák előfutáraként tartják számon. Fő matematikai műve a Tentamen, amelynek két kötete 1832–1833-ban saját kiadásban jelent meg. Több mint fél évszázadig dolgozott a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiaprofesszoraként, ez idő alatt rengeteget tett a korszerű természettudományos ismeretek elterjesztéséért. Leghíresebb tanítványa saját fia, Bolyai János volt, aki 1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta a nemeuklideszi geometriát.