Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-37-1
Hattuszasz (óasszír Ḫattuš vagy Ḫattum, hettita nyelven URUḫa-at-tu-ša-aš, magyarul Hattum vára) a Hettita Birodalom központja Anatólia középső részén, a mai Boğazkale (korábban Boğazköy) nevű település közelében helyezkedett el. Ma látható épületeinek nagy része az i. e. 14. és 13. században épült, abban az időben, amikor a nagy hatalmú hettita uralkodók, főleg III. Hattuszilisz és III. (IV.) Tudhalijasz monumentális épületeket emeltettek a városban, és kiterjesztették annak határait.
Hattuszasz egy hegyes, völgyekkel és vízfolyásokkal tagolt vidéken épült egy még korábbi település helyére. Ahogy területe bővült, formája és elrendezése a környezethez igazodott. A település négy nagyobb részre osztható: Büyükkale és a rajta épült citadella (zárt, elkülönülő egység a városon belül); Felsőváros, Alsóváros és a Büyükkaya-hegy.
Hattuszasz városa legnagyobb kiterjedését az i. e. 14. és 13. század között érte el. A régészek a Felsővárosban számos templomépületet azonosítottak, és ezekből sok ékírásos dokumentum került elő. Az ásatások öt réteget tártak fel. Az V. ásatási réteg egy i. e. 2000-ből való települést hozott felszínre, a IV. réteg a hettita betelepülés korszakából való. A fénykori Hattuszaszt a III./a réteg rejtette. A III./b réteg, amit a II. rétegtől hatalmas tűzvész nyomai választanak el, a késői újbirodalom kora. A II. rétegben késői fríg korra utaló leleteket találtak (ekkor Pteria volt a város neve), az I. réteg pedig hellenisztikus korú. A Felsővárost délről tornyokkal tagolt városfal védte; ezek a tornyok védték a híres kapukat, az Oroszlános kaput, a Király kapuját és a Szfinxek kapuját. A város legnagyobb épületét, az 1. vagy Nagy templomot az Alsóvárosban tárták fel – ezt szintén fal vette körül. A templomegyüttes, amit a vihar istenének, Teszubnak és a napistennőnek, Hebatnak ajánlottak, egy főépületből és körülötte számos raktárhelyiségből állt.
Hattuszasztól 2 kilométerre északkeletre található Yazılıkaya (a „feliratos szikla”), ahol egy sziklaszentélyt építettek. Kialakítása az i. e. 13. század második felében, III. (IV.) Tudhalijasz királynak tulajdonítható.