Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-40-2
A harisnya egy olyan ruhadarab, amelynek célja a lábfej és a lábszár öltöztetése és védelme a termék kivitelétől függő magasságig. Ennek megfelelően esztétikai és funkcionális szerepe is van, kivitelét pedig egyrészt a mindenkori divat, másrészt a betöltendő védelmi illetve egészségügyi szerep határozza meg. Sokféleségét még annak is köszönheti, hogy megjelenése, viselési kényelme, tartóssága függ előállításának módjától is. A harisnya rövidebb szárú változata a zokni (eredetileg a német Socke kifejezés átvétele). A „harisnya” a magyar köznapi szóhasználatban ma gyakorlatilag a női finomharisnyát jelenti, azaz azt a harisnyatípust, amely nagyon vékony, ma már kizárólag szintetikus filamentfonalból (általában poliamidból, azaz nylonból, esetleg rugalmas elasztánfonal hozzáadásával) készül. A textilipari szaknyelvben azonban a „harisnya” általánosabb fogalom, a „harisnyagyártás”, „harisnyakötőgép”, „harisnyaipar” stb. magában foglalja a harisnyák, zoknik, sőt a harisnyanadrágok előállítását, illetve az ezekhez szükséges gépeket és eljárásokat is. A különböző harisnyák és zoknik a kötőipar legfontosabb, legnagyobb mennyiségben előállított termékei közé tartoznak.
A régészek már az egyiptomi leletek közt találtak egy i. sz. 2. századból származó zoknit és egy, az 5 – 6. századból származó kopt zoknit; mindkettő gyapjúból készült, és jellegzetességük, hogy a lábujjaknál a saruszíj beillesztését lehetővé téve kettéválnak. A lábszárat és a lábfejet egyaránt fedő ruhadarab későbbi eredetű. Egy milánói templom 5. századból származó mozaikján már látható ilyen viselet, amit akkoriban még csak magas rangú egyházi személyiségek hordtak. A mai értelemben vett harisnya története a középkorban kezdődik. A nemesek a 14. században kezdtek selyemharisnyát hordani. Ekkor említik először a női harisnyát is, ami azonban abban az időben még a férfiszemek elől rejtegetett ruhadarab volt, amit nem tehettek ki közszemlére.