Főmenü megnyitása

Magyarország földtana a Kárpát-medence földtanának egy szelete. A Kárpát-medence nem egységes földtani szerkezet, a Kárpátok ívén belüli képződmények egy része az Afrika-táblához, másik része az Eurázsia-táblához tartozik, és e kettőben csak az alpi orogén ciklus középső szakasza után, a harmadidőszakban képződött kőzetek, azaz az alpi takarórendszer és a medencekitöltő üledékek, valamint a fiatal vulkanitok közösek. Magyarország földtani történetének két szakasza élesen elkülönül egymástól. Az elsőben a mai aljzat részei egymástól távol és függetlenül fejlődtek. Ezek a rögök mintegy 100 millió éve kezdtek közelíteni egymáshoz. A második szakasz elején, 25–20 millió éve már olyan közel kerültek egymáshoz, hogy a további alakulásuk már közös.

A mai Magyarország aljzatát alkotó mikrolemezek története rendkívül fontos a Pangea utáni földtanban, mivel ezek a kéregdarabok a kinyíló Tethys-óceán hasadékvölgyének környezetében, majd a bezáródó Tethys szubdukciós zónájában voltak. Ezek a töredékek választották el egymástól Afrikát és Európát, gyűrték fel a Kárpátokat. Mindezek után a Kárpátok ívébe zárt üledékgyűjtő medencében létrejött a világ egyik legnagyobb hordalékkúpja, a Pannon-medence feltöltése, amit a kainozoikumi eljegesedés idején keletkezett pleisztocén–holocén törmelékek fednek.

A lemeztektonika elméletének elterjedése előtt a földkéreg vízszintes mozgásait jelentékteleneknek vélték, és így minden geológiai képződményt autochton jellegűnek gondoltak. A tengerelöntéseket, hegységképződéseket a kéregdarabok egyszerű süllyedésével, illetve emelkedésével magyarázták. Jellegzetes megközelítése: „… a mi devonrögeink és a nagy gráci devonmasszívum eredetileg összefüggő, nagy táblát alkottak. Később azonban, a karbon korszak vége felé, ez a táblás hegység összetöredezett és legnagyobb része a mélybe süllyedt…”