Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-40-2

< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Fogadalmi dombormű Tellóból, i. e. 2400 körül, Párizs, Louvre
Fogadalmi dombormű Tellóból, i. e. 2400 körül, Párizs, Louvre

Sumer művészetnek nevezik az ókori Mezopotámiában a korai dinasztikus korban és az úgynevezett sumer reneszánsz idején készült műalkotások összességét. A korai dinasztikus kornak három fázisát különböztetik meg. Az első egy meglehetősen hosszú, kétszáz éves időszak volt i. e. 2900 és i. e. 2700 között. A második szakasz i. e. 2700-tól i. e. 2600-ig tartott, a harmadik i. e. 2600-tól i. e. 2340-ig. Eközben a városias települések sűrűsége és mérete is megnövekedett: úgy tűnik, i. e. 2500-ra a népesség nyolcvan százaléka legalább negyven hektáros városokban lakott. A korai dinasztikus korszak gazdasági és művészi fejlődésének főszereplője néhány, Uruk (mai nevén Varka, Irak) térségében épült város, mint például Ur (Tell el-Mukajjar, Irak), Ningirszu, Lagas (el-Hiba, Irak), Umma (Tell-Dzsóha, Irak), Nippur és Kis (Tell al-Uhajmir, Irak), valamint a Dijála folyó völgyének néhány települése, köztük Esnunna (Tell Aszmar, Irak) és Tutub (Khafádzsa, Irak).

A korai dinasztikus korból több templomot ismerünk, ezeket évezredeken át a korábbi templomok romjaira építették. A legjelentősebb templommaradványokat Khafádzsában, Máriban (Tell-Hariri, Szíria), Eriduban (Abu Sahrein, Irak) és Ubaid városában tárták fel. Alaprajzuk fejlettebb, bonyolultabb mint a korábbi korokban. A korai dinasztikus kor I. fázisában virágzásnak indult a kőmetszés művészete. Elterjedtek és a köztisztviselők megszokott eszközeivé váltak a pecséthengerek. A II. fázisban az alakok még vonaljellegűek, a nagyobb felületeket, például az állatok testét még laposan, a síkból alig kiemelve ábrázolták — a plasztikusan kidolgozott figurák a III. fázisban jelentek meg. A pecséteken leggyakrabban egymással harcoló állatokat és fantasztikus lényeket láthatunk. A kőszobrokat, amelyekről azt hitték, hogy saját életük van, kivétel nélkül a templomok számára faragták. A korai dinasztikus kor I. fázisában alakult ki az a később elterjedt szokás, hogy a hívők az istenség előtt saját magukat helyettesítő szobrokat állítottak fel. A test alakját geometrikus formákra egyszerűsítették. Ez a sematikus szobrászat a Dijála-folyó völgyében és Mezopotámia déli részén terjedt el. A kor jellemző kőszobrászati alkotásai voltak a háborús sztélék és a fogadalmi domborművek. A korai dinasztikus kor III. fázisában a kőszobrászat teljesen átalakult: a szobrászok finomították kőfaragó technikájukat és naturalisztikusabb ábrázolásra törekedtek. A formák lekerekedtek, a részleteket pontosabban kidolgozták. Az i. e. 3. évezredben jelentősen fejlődtek a fémműves technikák is, főleg a bronz megmunkálása.