Muraszaki Sikibu (紫 式部; Hepburn: Murasaki Shikibu?; Heiankjó, 973 és 978 között – 1014 és 1025 között) japán regényíró, költő és udvarhölgy volt a Heian-korban. Legismertebb műve a Gendzsi szerelmei (源氏物語, Gendzsi monogatari) című nagyregény, „a világirodalom első regénye”, amit körülbelül 1000 és 1012 (vagy 1021) között írhatott. A Muraszaki Sikibu felvett név, valódi neve ismeretlen, de talán ő lehetett az a Fudzsivara Takako, akit egy 1007-es udvari napló udvarhölgyként említ.

A Heian-kori nők hagyományosan nem tanulhattak kínaiul, a korabeli kormányzás (és a férfiak) nagy presztízsű hivatalos nyelvén, de a művelt apja háztartásában nevelkedő Muraszakit igen hamar érdekelni kezdték a kínai klasszikusok, és sikerült elsajátítania a kínai írást-olvasást. Húszas évei elején-közepén ment férjhez, és egy leánygyermeket szült; férje a házasságkötés után két évvel meghalt. Nem tudni pontosan, mikor kezdte írni a Gendzsi szerelmeit — talán még férjes asszonyként, talán nem sokkal megözvegyülése után. 1005-ben meghívták udvarhölgynek Sósi császárné mellé, minden bizonnyal már alakuló írói hírneve miatt. Udvari szolgálata alatt is folyamatosan írhatott, udvari jelenetekkel gazdagítva regényét. Öt vagy hat év után otthagyta az udvart, és Sósi császárnéval visszavonult a Biva-tó mellé. Halála évét nem tudják pontosan: a legtöbben 1014-re teszik, de vannak, akik szerint még 1025-ben is élhetett.

Három műve ismert: a Muraszaki Sikibu naplója, egy kötetnyi vers és a Gendzsi szerelmei. Alig egy évtizeddel elkészülte után a Gendzsit már szerte Japánban terjesztették, egy évszázad múlva pedig már a japán irodalom klasszikusának számított, és számos tudós elemezte. Külföldön a 20. század első harmadában jelent meg először: Arthur Waley hat kötetes angol fordítása 1933-ban készült el. Muraszaki írásai nemcsak irodalmi értékük okán alapművek, hanem azért is, mert részletesen ábrázolják a virágkorát élő Heian-udvar kultúráját. A 13. század óta számtalan kiadásban illusztrálták őket japán festők és közismert ukijo-e mesterek.