Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-5-1

Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord (kiejtése: ʃaʁl moʁis də tal(ɛ)ʁɑ̃ peʁiɡɔʁ; röviden, közkeletűen Talleyrand; kiejtése kb. tal(e)ran) Párizsban született 1754. február 2-án és ugyancsak a francia fővárosban hunyt el 1838. május 17-én. E kiemelkedő francia politikus, diplomata, államférfi megítélése ellentmondásos.

Autun püspöke, Périgord, majd Benevento (1806), utána Dino (1815) hercege lett. A nagy túlélő sikeresen szolgálta XVI. Lajost, a nagy francia forradalmat, Napóleont, XVIII. Lajost, X. Károlyt és I. Lajos Fülöpöt is. Egyes történészek szerint rendkívül tehetséges diplomataként és politikusként következetesen és eredményesen védte az ország jövőjének tekintett, feltörekvő polgárság érdekeit. Mások szerint romlott erkölcsű, született áruló volt, aki minden megbízóját elárulta, és kizárólag egyéni haszonszerzésre tört. Kétségtelenül végtelenül pénzéhes és korrupt volt, de egy olyan korban, amikor ez nem csak általános volt, hanem szinte elfogadott.

Többnyire rendkívül pontosan értékelte a társadalmi és politikai helyzetet, a fejlődés irányát. Felismeréseihez következetesen ragaszkodott, és azoknak megfelelően, a francia társadalom és nemzet érdekeit védve cselekedett. Egyaránt síkraszállt a forradalmi és a fehérterror ellen, nemzetközileg a békés megoldások híve volt, ellenezte Napóleon önsorsrontó hódításait. Ebben a gyorsan változó történelmi időszakban akkor hagyta el a korábban támogatott rendszereket és uralkodókat, amikor azok sorsa – gyakran saját hibájukból – már megpecsételődött, a történelmi-társadalmi fejlődés új irányt vett. Ilyenkor rendre az új irányba lépett tovább.