Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-25-2

A vírusok szerkezete

A vírus olyan, nem sejtes szerveződésű mikroszkopikus organizmus, amely csak más élőlények sejtjeiben, parazitaként képes szaporodni. Vitatják, hogy egyáltalán élőlény-e: bár vannak génjei és alkalmazkodik környezetéhez, anyagcseréje nem önálló. A vírusokat Dmitrij Ivanovszkij 1892-ben, a dohány mozaikos megbetegedését vizsgálva fedezte fel. Nevüket – ami a latin virus, méreg szóból származik – Martinus Beijerincktől kapták 1898-ban. A mikrobiológia speciális ága, a virológia tanulmányozza őket.

Minden életformának – a növényeknek, állatoknak, gombáknak, egysejtű eukariótáknak és baktériumoknak is – vannak vírusos fertőzései. A vírusok minden ökoszisztémában megtalálhatóak, ezek a leggyakoribb organizmusok a Földön. A sejteken kívül vírusrészecske, virion formájában léteznek – ezek a genomból és egy fehérjeburokból, a kapszidból állnak; egyes fajaikat még külső lipidburok is körülveszi. Formájuk változatos: rúd, fonál, ikozaéder vagy egyéb. Méretük 20–1500 nanométer közötti, ezért döntő többségük a fénymikroszkóppal nem, csak elektronmikroszkóppal figyelhető meg.

Eredetük bizonytalan. Az egyik, származásukat magyarázó elmélet szerint őseik leegyszerűsödött parazitabaktériumok vagy a sejtek citoplazmájában található plazmidok voltak; más vélemény szerint a sejtes élettel együtt alakultak ki. Az evolúcióban fontos szerepük a fajok közötti génátvitel.

Változatos módon terjednek; van, amelyiket rovarok viszik át egyik állatról vagy növényről a másikra, mások a tüsszentéssel, köhögéssel a levegőbe juttatott aeroszollal, testnedvekkel, esetleg ürülékkel szennyezett tárgyakról kerülnek új gazdaszervezetükbe. Legtöbbjük csak egy vagy néhány fajt tud megfertőzni. A megtámadott élőlények immunrendszere védekezik ellenük, aminek hatása megfelelő védőoltással felkészítve jelentősen javítható. Egyes vírusok képesek kikerülni az immunrendszert. Az antibiotikumok a vírusok ellen nem hatékonyak.