Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-3-2
V. (Bölcs) Károly, franciául Charles le Sage (1338 – 1380) Franciaország királya (uralkodott 1364. április 8-ától haláláig), II. (Jó) János és Bonne de Luxembourg cseh királylány fia, a Valois-ház harmadik királya. A poitiers-i csata után meggyengült és megroggyant francia monarchiát minden szempontból megerősítette, így ideiglenesen a százéves háború menetét is országa javára tudta fordítani. Bár testi adottságai miatt a csatákban nem vett részt, az angolokat néhány város kivételével kiűzte a kontinensről. Uralkodása végén az Angol Királyság belső gondjait kihasználva még ellentámadásba is átmehetett: utolsó éveiben Nagy-Britannia szigetét francia tengeri csapások sújtották.
A francia monarchia történetében először Károly kapta meg a dauphin címet és az ezzel járó tartományt, a Vienne központú, Rhône-völgyi Dauphinét, amely később a mindenkori trónörökösé lett. Bár még csak tizenegy éves volt, tartományának ügyei délre szólították: fogadnia kellett vazallusainak hűségesküjét, el kellett csitítania viszályaikat. Nagyapja halála után visszahívták az udvarba, ahol 1350. szeptember 26-án részt vett apja koronázásán, ő maga pedig a frissen alapított Csillagrend tagjává lépett elő.
1364. április 8-án apja meghalt, így V. Károly trónra lépett. Testi fogyatékosságai és az atyja hibáiból leszűrt tapasztalatok egyaránt újfajta politikára indították. A hadvezetést kiváló vezéreire bízta, míg ő maga székhelyén maradt az adminisztrációt és a diplomáciát irányítani. Éles szemmel választotta ki kiváló hivatalnokait, akik végrehajtották akaratát, támogatták törekvéseit. Tudatosan hangsúlyozta uralkodói méltóságát és szentségét, követendő előképeként a kegyes és egyben lovagias ük-ükapját, IX. (Szent) Lajost jelölte meg.
1367-ben átalakíttatta a Louvre-t, aminek egyik szárnyában királyi könyvtárat rendeztek be, amellyel kortársaival ellentétben nem csak gazdagságát fitogtatta, hanem tanulmányozta is az ott fellelhető közel ezer kötetet – a hagyomány szerint mindet el is olvasta. Különösen érdekelte az asztrológia és asztronómia, de tanulmányaiban kiemelt szerepet kapott a hatékony uralkodáshoz szükséges jog is.
1378-ban, kilencedik gyermekük születése után meghalt a király szívből szeretett felesége, ami nemcsak trónutódlási terveit borította fel, de Károly egészségi állapotán is rontott. A királyt végül pestis vitte el 1380. szeptember 16-án. A Saint-Denis-i bazilikában temették el felesége mellé; síremlékét a csőcselék 1793-ban a többi királyéhoz hasonlóan meggyalázta. Szívét a roueni székesegyházban őrzik, tekintettel korábbi normandiai hercegségére. A Louvre-ban ma látható síremléke a Maubuisson-apátságból származik. Felirata: „Cy gist le roy Charles le Quint, sage et éloquent”, azaz „Itt nyugszik Ötödik Károly király, a bölcs és ékesszóló”.