Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-34-1

< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
II. Fülöp Ágost királlyá koronázása
II. Fülöp Ágost királlyá koronázása
Az országegyesítő király
Az országegyesítő király

II. Fülöp Ágost francia király (franciául Philippe Auguste) (Gonesse, 1165. augusztus 21.Mantes-la-Jolie, 1223. július 14.) a középkori Franciaország egyik legjelentősebb királya (ur.: 1180-tól haláláig), VII. (Ifjú) Lajos és Champagne-i Adél gyermeke és VIII. (Oroszlán) Lajos édesapja volt. Számos jelentős területtel gyarapította a királyi birtokot, így nagy szerepet játszott a Francia Királyság egységének kialakításában. A császári hangulatú augustus jelzőt, amelyet később többen neveként értelmeztek, 1185-ben, Artois, Valois, Amiens és Vermandois koronához csatolásakor kapta meg krónikásaitól, az 1214-es bouvines-i diadal után pedig hivatalosan is felvette.

Fülöp Ágost korára a számos háború ellenére a viszonylagos belső nyugalom jellemző. Nem voltak se komolyabb járványok, se éhínségek, amitől a lakosság gyarapodott és gazdagodott. A megélénkült a kereskedelem kiszolgálására több hidat építettek (például a Rhône-on Avignonban és Lyonban). A champagne-i vásár a tartomány tehetséges grófjainak támogatásával az európai gazdaság egyik motorjává vált, összekapcsolva az északi és déli kereskedelmi hálózatokat. A 12. század utolsó évtizedeitől számos új város jött létre, a meglévők komolyan növekedtek. Ezt a király örömmel támogatta, a kiváltságokat megújította és újakat adományozott. A városok fejlesztése nemcsak bevételeit növelte, de járulékos haszonként így egész országában kiterjeszthette hatalmát hűbéreseinek rovására. Különösen sokat tett Párizs fővárossá emelkedéséért. A rendkívüli prosperitás hatalmas jövedelmei feltöltötték az államkincstárt.

A hosszas harcokkal kivívott stabilitást maga a király csak rövid ideig élvezhette. Bár már az előző év óta betegeskedett, 1223-ban orvosainak tanácsa ellenére elindult Pacy-sur-Eure-ből, hogy Párizsban segédkezzen az újabb keresztes hadjáratokról tartott egyházi vitán. Az út fáradalmait azonban nem viselte el, és július 14-én Mantes-ban utolérte a halál. Testét Párizsba szállították, és a Saint-Denis-székesegyházban temették el az országnagyok jelenlétében.

Bár még csak a rex Francorum („a frankok királya”) megnevezést használta – többek között a pecsétjén is – fényes, országegyesítő diadalai előrevetítették a „modern” Franciaország-idea kialakulását. Művét fia, VIII. (Oroszlán) Lajos folytatta, így unokája, IX. Lajos már megnevezésében is rex Franciae („Franciaország királya”) lett.