Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-44-1
A Mokao ()-barlangok (kínaiul: 莫高窟, pin-jin () hangsúlyjelekkel: Mògāo kū), vagy más néven az Ezer buddha-barlangok (kínaiul: 千佛洞, pin-jin () hangsúlyjelekkel: Qiān fó dòng) egy 492 templomból álló komplexum, amely egykor a selyemút egyik vallási és kulturális központja volt, 25 kilométerre délkeletre a mai Tunhuang () város központjától, Kína Kanszu () tartományában.
Gyűjtőnéven úgy is nevezik, hogy Tunhuang ()i-barlangok, azonban ebbe beletartoznak más buddhista barlangok is Tunhuang () területén, mint például a Keleti ezer buddha-barlangok, a Nyugati ezer buddha-barlangok és a Jülin ()-barlangok. A barlangok mintegy ezer évnyi buddhista művészeti emléket őriznek. A legelső barlangokat 366 körül ásták ki buddhista meditáció céljából. A kínai buddhista falfestmények közül a Mokao ()-barlangok mellett a Lungmen () és a Jünkang ()-barlangok freskói a legismertebbek. Mindhárom ősi helyszínen buddhista szobrok is találhatók.
1900-ban az egyik sziklaüregben felfedeztek egy titkos iratraktárt, amelyet a 11. században falaztak be. 1907-ben a brit indiai társaság megbízottjaként Stein Aurél járt a barlangban, és ő szerezte meg a kéziratok nagy részét, illetve pár kiváló festményt és textilt is. Az úgynevezett „Barlangkönyvtárban” található könyvek és kéziratok a világ különböző helyeire kerültek tanulmányozásra, főleg Pekingbe, Londonba, Párizsba és Berlinbe. A Tunhuangi kéziratokról és egyéb anyagokról készült tudományos munkákat a Nemzetközi Tunhuang projekt koordinálja. A barlangok közül napjainkban több is megtekinthető, népszerű turistalátványosság.