Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-44-2
A brit Nemzeti Képtárat (National Gallery) 1824-ben nyitották meg a köznek, gyűjteménye rohamosan gyarapodott, ma már több mint 2300 képet számlál. Klasszicista stílusú palotáját 1836–1838 között építették fel London szívében, a Trafalgar tér északi oldalán. Képeinek értéke vetekszik a párizsi Louvre, a madridi Museo del Prado és a szentpétervári Ermitázs gyűjteményével, bár ez utóbbiak mind királyi, illetve cári gyűjteményekből alakultak. A képanyagot a Tate Galériával és a National Portrait Galleryvel megosztva gyűjti, a National Gallery gyűjtőköre a 13. századtól 1900-ig terjed.
Az angol Nemzeti Képtár megalapítását az angol parlamentben John Wilkes radikális képviselő szorgalmazta 1777-ben. Az ő barátja volt a korszak neves festője, Joshua Reynolds, aki már 1768 óta a Királyi Művészeti Akadémia elnöke volt. Wilkes és Reynolds úgy gondolta, hogy a sok magángyűjtemény és magánképtár mellett legyen a köznek is egy képtára.
A National Gallery mögött, a St. Martin’s Place (Szt. Márton tér) felől nyílik a National Portrait Gallery (magyarul Nemzeti Arcképtár). Ez a speciális múzeum mintegy 10 000 múzeumi tárgyat őriz, elsősorban az angol történelem, a tudomány és a művészetek jeles képviselőinek arcképeit. Itt láthatjuk a brit nemzeti arcképcsarnokot, a brit nemzet képes történelmét. A múzeum földszintjén egy külön termet biztosítottak a miniatúrafestőknek. Laikus szemlélő számára is hamar kitűnik, hogy I. Erzsébet angol királynő udvari festője: Nicholas Hilliard miniatúrái művészeti színvonaluk révén előkelő helyet foglalnak el.