Kis Károly diadalmenetben vonult be Nápolyba 1381 nyarán
Kis Károly diadalmenetben vonult be Nápolyba 1381 nyarán
A megkoronázott II. Károly a magyar királyi trónon
A megkoronázott II. Károly
a magyar királyi trónon

II. Károly magyar király (13451386. február 24.) – kis termete miatt a Parvus (Kis) melléknevet kapta, Itáliában a Pacis, della Pace (Békés) melléknévvel is emlegették - Anjou-házi magyar és (III. Károly néven) nápolyi király, valamint akháj fejedelem. Nápolyban 1381. június 2-ától, Magyarországon Székesfehérváron 1385. december 31-én megkoronázásától volt haláláig király.

Apja halálát követően fiatal hercegként került a magyar királyi udvarba, ahol Nagy Lajos magyar király mellett tehetséges hadvezérré vált. Nagy Lajos király halála után végakaratának megfelelően 11 éves leányát, Máriát 1382. szeptember 17-én Székesfehérváron Demeter esztergomi érsek Magyarország „királyává” koronázta. Eleinte nem volt jele annak, hogy Kis Károly be akarna avatkozni a magyar ügyekbe, még nápolyi hatalmának biztosításával volt elfoglalva. Amikor a Nápolyi Királyság feletti uralmat a pápa és a magyar király támogatásával indított hadjárata során sikeresen átvette, a magyar királyság kérdése is sorra került.

II. Károly királynak Magyarországon – pártjának kezdeményezésére és segítségével – 1385. december 31-én törvényes királlyá koronázása is megtörtént. De uralkodásának kezdetén, 1386. február 7-én egy udvari összeesküvés során halálosan megsebesítették; február 24-én halt meg. Így a magyar történelem legrövidebb ideig regnáló uralkodója lett. II. Károly meggyilkolásával a Magyar Királyság több mint másfél évtizedig tartó megosztottságba - polgárháborús állapotba süllyedt. Csak öt hónapnak kellett elmúlni ahhoz, hogy a gyilkosság fő kitervelői és végrehajtója azonos sorsra jussanak.