Demeter (esztergomi érsek)

	Demeter
	Erdély, Zágráb, majd Esztergom püspöke
Született	születési ideje nem ismert; nem ismert
Elhunyt	1387. február 20.; Esztergom
Felekezet	római katolikus egyház
	Püspökségi ideje; 1368. június 28. – 1376. január 23.; (Erdély)
	Püspökségi ideje; 1376. január 23. – 1378. augusztus 16.; (Zágráb)
	Püspökségi ideje; 1378. augusztus 16. – 1387. február 20.; (Esztergom)
Előző püspök	Következő püspök
De Surdis János	Kanizsai János
	Demeter a Catholic Hierarchy-n
	A Wikimédia Commons tartalmaz Demeter témájú médiaállományokat.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Dömötör (egyértelműsítő lap)

Demeter vagy Dömötör (? – Esztergom, 1387. február 20.) középkori főpap és politikus, bíboros, esztergomi érsek, szerémi, erdélyi és zágrábi püspök, illetve pecsétőr, kincstartó, végül kancellár volt.

Pályafutása szerkesztés

Származásáról semmit sem tudunk; noha állítólag alacsony sorban született, Nagy Lajossal nevelkedett együtt. Helyenként Vaskútinak nevezik, más kutatók – tévesen – a Rátót nemzetség Kap(o)lai családjába helyezték. Nagy Lajos mellett futott be karriert: 1356-ban pecsétőr, 1359-ben pedig kincstartó volt. Ugyanebben az időben indult be egyházi pályafutása is: pécsi kanonokká nevezték ki. 1363. február 24-én egri prépost lett, V. Orbán pápa pedig szerémi püspökké nevezte ki 1364-ben káptalani megválasztása után, noha csupán szubdiakónus volt. Hivatalát 1365. április 1-jén foglalta el ténylegesen is. 1368. június 28-án a pápa utasítására áthelyezték az erdélyi püspökség élére, ahol is a krónikájáról ismert Küküllei János helyettesítette, mivel Demeter az udvarban maradt. Erdélyi püspöksége során a pálos rend számára Gyulafehérváron kolostort építtetett, Szenterzsébeten pedig restauráltatott egyet, amit szintén a pálosoknak adott. 1376. január 23-án XI. Gergely pápa a zágrábi püspökség élére helyezte, de ezúttal sem kellett távoznia az udvarból, ahol így kancellári hivatalt kapott, amit haláláig viselt.

Érseksége szerkesztés

1378. augusztus 16-án VI. Orbán pápa esztergomi érsekké, október 18-án pedig bíborossá tette, címtemploma a Santi Quattro Coronati-bazilika lett. Kardinálisként nem látogatott Rómába, amit az tett lehetővé, hogy a pápa az Apostoli Szentszék magyarországi követévé nevezte ki. Egy időre ezután kiközösítették, mivel nem fizette be az Apostoli Kamarának járó illetményt, az annátákat.

Érseki minőségében 1382. szeptember 16-án ő temette el Nagy Lajost Székesfehérváron, majd másnap megkoronázta leányát, Mária királynőt. 1384-ben elkísérte Mária testvérét, Szent Hedviget Lengyelországba, hogy az elfoglalja a trónt, és összeházasodjon Jagelló litván nagyfejedelemmel. 1385. december 31-én Székesfehérváron Mária és édesanyja, Kotromanić Erzsébet jelenlétében megkoronázta II. (Kis) Károlyt is. Röviddel Luxemburgi Zsigmond koronázása előtt halt meg. Utódja az érseki székben Kanizsai János lett.

Források szerkesztés

Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.
Az 1378-ban kinevezett bíborosok életrajzai

Előde:
Szécsi Domonkos

Erdélyi katolikus püspök
1368–1376

Utóda:
Goblinus

Elődje:
De Surdis János

Esztergomi érsek
1378–1387

Utódja:
Kanizsai János