Sacher-hexachord
A Sacher-hexachord a zenében az Esz, A, C, H, E, D hangsorozatot, azaz az ebből képzett zenei kriptogramot jelöli. A Sacher-hexachord a neves svájci karmester és mecénás, Paul Sacher zenei névjegye. A hangsorozatban a zeneszerzők kihasználták a hangjegyek elnevezéséből eredő lehetőséget, azaz az E hang félhanggal leszállított neve Esz (E
), ami egyúttal több nyelvben az S betű elnevezése is, így Sacher zenei névjegymotívumának első hangjegye Esz lett, valamint éltek a francia notációs rendszerrel, ahol a D hangot Re jelöli, így neve utolsó betűjét a D hang képviseli. A motívum tizenkét 20. századi zeneszerző művében jelenik meg (12 Hommages à Paul Sacher).
(S) A C H E D (Re)Története szerkesztés
Paul Sacher 70. születésnapja alkalmából 1976-ban a világhírű orosz csellista, Msztyiszlav Rosztropovics tizenkét zeneszerzőt kért fel egy-egy szóló csellómű megírására, melyek Paul Sacher nevéből képzett zenei névjegymotívumra (eS, A, C, H, E, Re = Esz, A, C, H, E, D) épülnek, ez végül a Sacher-hexachord-ként vált ismertté. A különös születésnapi ajándékcsomagba tartozó művek többségének ősbemutatója 1976. május 2-án volt Zürichben. Először egy koncerten viszont mind a tizenkét mű Prágában, 2011. május 9-én volt hallható Frantisek Brikcius előadásában.[2]
A Sacher projektben megszületett Pierre Boulez Messagesquisse című darabján kívül Boulez más műveiben is, a Répons, Dérive 1, Incises, és Sur Incises című kompozícióiban is megszólal a Sacher-hexachord, mindegyikben ugyanabban a hangmagasságban.[3]
Az "e SACHERe" projektben résztvállalt zeneszerzők és műveik a következők:[4][5]
| Zeneszerző | Zenemű |
|---|---|
| Conrad Beck | Für Paul Sacher : Drei Epigramme für Violoncello solo |
| Luciano Berio | Les Mots sont allés |
| Pierre Boulez | Messagesquisse, pour 7 violoncelles |
| Benjamin Britten | Tema "Sacher" |
| Henri Dutilleux | Trois Strophes sur le nom de Sacher |
| Wolfgang Fortner | Zum Spielen für den 70. Geburtstag : Thema und Variationen für Violoncello Solo |
| Alberto Ginastera | Puneña n° 2, op. 45 |
| Cristóbal Halffter | Variationen über das Thema eSACHERe |
| Hans Werner Henze | Capriccio per Paul Sacher |
| Heinz Holliger | Chaconne, für Violoncello Solo |
| Klaus Huber | Transpositio ad infinitum |
| Witold Lutosławski | Sacher-Variationen |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Arnold Whittall, The Cambridge Introduction to Serialism, Cambridge Introductions to Music (New York: Cambridge University Press, 2008): 206. ISBN 978-0-521-86341-4 (hardback) ISBN 978-0-521-68200-8 (pbk).
- ↑ *eSACHERe A tizenkét mű Frantisek Brikcius előadásában 2011. május 9-i koncerten Prágában
- ↑ Edward Campbell, Boulez, Music and Philosophy, (Oxford and New York: Oxford University Press, 2010): 206. ISBN 978-0-521-86242-4.
- ↑ Steven Stucky, Lutosławski and His Music (Cambridge and New York: Cambridge University Press, 1981): 97. ISBN 9780521227995.
- ↑ Robin Stowell, The Cambridge Companion to the Cello (Cambridge and New York: Cambridge University Press, 1999): 144. ISBN 9780521629287.
