San Giacomo karthauzi kolostor
A San Giacomo karthauzi kolostor (olaszul Certosa di San Giacomo) Capri egyik látványossága.
| San Giacomo karthauzi kolostor | |
 | |
| San Giacomo karthauzi kolostor | |
| Cím |  Olaszország, Campania, Nápoly megye, Capri község |
| Építési adatok | |
| Megnyitás | 1371 |
| Lebontás éve | 1806 |
| Építési stílus | reneszánsz |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | múzeum, iskola |
| Alapterület |
|
| Elhelyezkedése | |
 San Giacomo karthauzi kolostor
Pozíció Capri térképén
| |
 é. sz. 40° 32′ 51″, k. h. 14° 14′ 43″Koordináták: é. sz. 40° 32′ 51″, k. h. 14° 14′ 43″ | |
 | |
| San Giacomo karthauzi kolostor weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz San Giacomo karthauzi kolostor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A templomot és a kolostort 1371-ben alapította Giacomo Arcucci gróf, I. Johanna nápolyi királynő titkára. A hűbérúr — a királynő szokásaihoz híven — hamarosan kegyvesztett lett, a szigetet elvették tőle. Ekkor a mindenéből kifosztott ember legnagyobbik fiával és örökösével visszavonult a kolostorba (1386) és itt is halt meg, ide temették (1397). Az épület később sokat szenvedett a tengeri kalózoktól, a barátok hiába építették újjá több ízben. 1553-ban megerősítették és megépítették tornyát, amely azonban a 18. században leomlott. A szerzetesek és a sziget lakói között nem volt mindig felhőtlen a viszony. Az 1656-os pestisjárvány idején a szerzetesek bezárkóztak a kolostorba, a dühös lakosok pedig hullákat dobáltak át falain. A szerzetesek 1806-ban hagyták el a kolostort, amikor Joachim Murat nápolyi király betiltotta rendjüket. A 19. század második felében veterán katonák háza lett. Napjainkban múzeum. 1974 óta a káptalanházban kapott helyet a Karl Wilhelm Diefenbach Múzeum, más termeit pedig kulturális események számára használják. Az egykori kolostor épületében iskola is működik.
Leírása szerkesztés
A templom egyetlen dísze az a trecento freskómaradvány, amely a kolostor alapítóját és a királynőt is ábrázolja. A kis kolostorudvar az 1400-as évekből való, folyosóinak oszlopai azonban régebbiek, óratornya pedig jóval későbbi. A nagy kolostorudvar már az 1500-as évekből való, s folyosóinak falai mögött épültek a karthauzi barátok házai, cellái, valamint a közös használatra szánt helyiségek. Maga a kolostor (Chiostro Grande) kései reneszánsz stílusú, míg a kis kolostorban (Chiostro Piccolo) római kori márvány oszlopok is láthatók.
Források szerkesztés
- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Dombi József: Nápoly. (hely nélkül): Panoráma Kiadó. 1978. ISBN 963-243-120-0
Külső hivatkozások szerkesztés
- Honlapja (olaszul)
