Sarki ürge

emlősfaj

A sarki ürge (Urocitellus parryii) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába és a földimókusformák (Xerinae) alcsaládjába tartozó faj.

Sarki ürge
Figyelmes példány
Figyelmes példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Mókusfélék (Sciuridae)
Alcsalád: Földimókusformák (Xerinae)
Nemzetség: Marmotini
Nem: Urocitellus
Obolenskij, 1927
Faj: U. parryii
Tudományos név
Urocitellus parryii
Richardson, 1825
Szinonimák
  • Citellus parryii
  • Spermophilus parryii
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sarki ürge témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarki ürge témájú médiaállományokat és Sarki ürge témájú kategóriát.

Rendszertani eltérés

szerkesztés

A legújabb DNS vizsgálatok alapján, a korábban alnemként kezelt taxonokat nemi rangra emelték. Tehát az Urocitellus alnem tagjai manapság többé nem tartoznak az ürge (Spermophilus) nembe.[1][2]

Előfordulása

szerkesztés

A sarki ürge a kanadai Hudson-öböltől Alaszkáig és az Oroszország északkeleti részén fekvő tundrákig fordul elő.

  • Urocitellus parryii parryii Richardson, 1825 - korábban: Spermophilus parryii parryii
  • Urocitellus parryii ablusus Osgood, 1903 - korábban: Spermophilus parryii ablusus
  • Urocitellus parryii kennicottii Ross, 1861 - korábban: Spermophilus parryii kennicottii
  • Urocitellus parryii kodiacensis J. A. Allen, 1874 - korábban: Spermophilus parryii kodiacensis
  • Urocitellus parryii leucostictus Brandt, 1844 - korábban: permophilus parryii leucostictus
  • Urocitellus parryii lyratus Hall & Gilmore, 1932 - korábban: Spermophilus parryii lyratus
  • Urocitellus parryii nebulicola Osgood, 1903 - korábban: Spermophilus parryii nebulicola
  • Urocitellus parryii osgoodi Merriam, 1900 - korábban: Spermophilus parryii osgoodi
  • Urocitellus parryii plesius Osgood, 1900 - korábban: Spermophilus parryii plesius
  • Urocitellus parryii stejnegeri J. A. Allen, 1903 - korábban: Spermophilus parryii stejnegeri

Megjelenése

szerkesztés

Az állat hossza 39 centiméter, testtömege 700-800 gramm. A sarki ürge bundája sárgás vagy vörösesbarna színű, melyet világos foltok díszítenek. Az állat télen igen sovány, nyáron viszont sokat hízik, hogy a téli hidegre melegítő zsírréteg álljon rendelkezésére. Mint minden ürgének, a sarki ürgének is van pofazacskója, amelyet táplálékszerzéskor használ. Fülei kicsik, hogy minél kevesebb hőt veszítsen. Mancsain éles, erős karmok vannak.

Életmódja

szerkesztés

A sarki ürge nappal aktív, csapatokban él és téli álmot alszik. Tápláléka magvak, levelek, gyökerek, bogyók, virágok és gombák. Az állat 6 évig él.

A sarki ürge hibernált állapotban vészeli át a telet, a nőstények augusztus elejétől április végéig, a hímek szeptember végétől április elejéig.[3] Ezalatt a testhőmérsékletük az aktív időszakbeli 37 °C-ról fagypont alá, akár -3 °C-ig süllyedhet.[4]

Párzási időszakban a hímek megverekednek a nőstényekért.[5]

Hangokkal és fizikai érintkezéssel is kommunikálnak. Amikor találkoznak, orrukat vagy egyéb testrészeiket összeérintik. Veszély esetén "csip-csip"-szerű hanggal figyelmeztetik egymást. Ez a jelzés a ragadozótól függően változhat. A mélyebb gégehangot a felszíni, míg a magasabb hangokat a levegőből jövő fenyegetettség esetén használják.

Szaporodása

szerkesztés

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A párzási időszak május–június között van. A vemhesség 25 napig tart, ennek végén 5-10 utód jön a világra. Az utódok születésükkor vakok és csupaszok. Az elválasztás hathetes korukban következik be.

  1. Herron, Matthew D. (2004). „Sciurid phylogeny and the paraphyly of Holarctic ground squirrels (Spermophilus)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 31 (3). PMID 15120398.  
  2. Helgen, Kristofer M.; Cole, F. Russel; Helgen, Lauren E.; and Wilson, Don E (2009). „Generic Revision in the Holarctic Ground Squirrel Genus Spermophilus”. Journal of Mammalogy 90 (2), 270–305. o. [2011. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1644/07-MAMM-A-309.1. (Hozzáférés: 2013. október 5.)  
  3. Buck, C.L. (2008). „Overwinter body temperature patterns in free-living Arctic Ground Squirrels (Spermophilus parryii)”. Hypometabolism in Animals: Hibernation, Torpor and Cryobiology, 317–326. o.  
  4. Barnes, Brian M. (1989. június 30.). „Freeze Avoidance in a Mammal: Body Temperatures Below 0°C in an Arctic Hibernator”. Science (journal) 244, 1593–1595. o, Kiadó: American Association for the Advancement of Science. [2008. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.2740905. PMID 2740905. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)  
  5. Buck, C.L. (2003). „Androgen in free-living arctic ground squirrels: seasonal changes and influence of staged male-male aggressive encounters”. Hormones and Behavior 43, 318–326. o. DOI:10.1016/s0018-506x(02)00050-8.