Scherman Vilmos

(1886–1964) vegyészmérnök, kémikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 8.

Scherman Vilmos (Nagytétény, 1886. április 13.Budapest, 1964. november 19.)[2] vegyész, egyetemi tanár, a kémiai tudományok kandidátusa (1952).

Scherman Vilmos
Született1886. április 13.[1]
Nagytétény
Elhunyt1964. november 19. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBécsi Műszaki Egyetem (–1908, vegyészmérnöki tudomány)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (16. parcella, 7. sor, 28. sírhely)
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Scherman József és Steiner Róza fiaként született. 1908-ban szerezte vegyészmérnöki oklevelét a Bécsi Műszaki Egyetemen. Műszaki doktorátusát 1948-ban tette le Budapesten. 1908-ban a romániai Mărășeștiben az enyv-, szuperfoszfát- és szappangyár munkatársa volt, majd 1908 és 1919 között a Klotild Vegyipar Rt.-nek előbb a szabadkai, majd brassói, végül újfent a szabadkai gyárában dolgozott. 1919-től a Pozsony vármegyei Szereden a vegyészeti gyárnak volt műszaki igazgatója. 1922 és 1948 között a budapesti Hungária Vegyi- és Kohóművek, valamint annak jogutódja, a Hungária Vegyiművek műszaki igazgatójaként működött. 1948-ban Észak-Amerikában járt, hogy gyárakat tanulmányozzon, ezután itthon 1949-től a Vegyiműveket Építő Nemzeti Vállalat vezérigazgatója lett. 1951-ben Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a kémiai technológia tanszékvezető tanára, a Kémiai Technológiai Intézet igazgatója, valamint a budapesti műszaki egyetem magántanára volt.

Felesége Hirschbein Stefánia volt, Hirschbein Lázár és Hirsch Regina lánya, akit 1930. augusztus 7-én Budapesten vett nőül.[3]

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.

  • Vegyipari géptan (Budapest, 1951)
  • A kányahegyi kálitrachit káliumtartalmának hasznosítása (Budapest, 1954)
  • Nátriumamalgámok…szervetlen vegyipari készítmények (Kuna Lászlóval, Budapest, 1954)
  • Az elektrolízis fejlődése Magyarországon (Magy. Kémikus, 1958)