Schmidt Ferdinánd

Schmidt Ferdinánd József (Sopron, 1791. február 20. – Ljubljana, 1878. február 16.) entomológus, barlangbiológus, kereskedő.

Schmidt Ferdinánd
Schmidt Ferdinánd portréja a Vasárnapi Ujságban
Született	1791. február 20. Sopron
Elhunyt	1878. február 16. (87 évesen) Ljubljana
Állampolgársága	Ciszlajtánia osztrák
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	biológus
A Wikimédia Commons tartalmaz Schmidt Ferdinánd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Apja dohánygyáros és kiskereskedő volt. Miután elemi iskoláit bevégezte, szülei Babótra vitték a magyar nyelv megtanulása végett. Egy év múlva a bécsi nevelőintézetben tanulta a karton-festészetet két évig. Pozsonyban is tanult. 1803-ban, anyja halála után, átvette a kereskedést, ahol 1809-ig kiképezte magát; mely évben mint önkéntes belépett a császári és királyi hadseregbe és Felső-Magyarországra vezényelték, ahonnét 1812-ben elbocsátották. A kereskedői pályára visszatérve, Magyarország több városában: Veszprémben, Pesten, Pozsonyban mint segéd szolgált; míg végül 1814 májusában Ljubljanába érkezett, ahol üzletvezetőnek belépett egy vegyeskereskedésbe, majd utazókereskedő lett; végül Pessiak tekintélyes ljubljanai kereskedőnél volt üzletvezető. 1819-ben saját fűszer- stb. kereskedést nyitott. Miután meggazdagodva, saját házába költözhetett, néhány évi kereskedés után nyugalomba vonult és a rovartani kutatásoknak, a város felvirágoztatásának és a szegények megsegítésének szentelte életét. 1824-ben a frauendorfi kertészeti társulat választotta tagjának. A füvészet és kertészet mellett az entomológiát is művelte; rovargyűjteménye nagy hírre emelkedett. Az európai természettudósok társaságai, csaknem kivétel nélkül tagjuknak választották, így a moszkvai, stettini, nürnbergi, altenburgi, hallei, nagyszebeni, pesti stb. társaságok. 1834. október 19-én sikerült neki Ljubljanában kereskedő-tanintézetet és 1836-ban kereskedők betegsegélyző-intézetet létesítenie, mely utóbbinak elnöke volt. A császári udvar a kereskedés és az ipar előmozdítása érdekében végzett munkáját 1839-ben határozatban ismerte el, majd midőn 1869. október 19-én házasságának arany-jubileumát ülte, a császár 1869-ben koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, Laibach városa pedig díszpolgárrá választotta.

Tudományos munkássága

Szlovénia barlangjaiban végzett biológiai kutatásairól német nyelven főként osztrák szaklapokban publikált. Egész életén át szoros kapcsolatot tartott hazánk szakmai intézményeivel, szakembereivel. Gyűjteményéből számos ritkaságot adott át; így elsőként jutott barlangi gőte hazai közgyűjteménybe. 1847 augusztusában Sopronban részt vett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VIII. vándorgyűlésén, ahol beszámolt kutatásainak eredményeiről, a barlangi változányról (Proteus anguinus), valamint több újonnan felfedezett barlangi rovarról. A magyar nyelven megtartott előadás szövege 1863-ban nyomtatásban is megjelent.

A német természettudományi cikkeiről és felfedezéseiről Wurzbach bőven emlékezik meg. Cikkei a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (VIII. 1863. A barlangi változányról, Proteus angvinus, Több újonnan felfedezett barlangi rovarról.)

Munkája

• Systematische Verzeichniss der in der Provinz Krain vorkommenden Land-Süsswasser-Conchylien, mit Angabe der Fundörte. Laibach, 1847.

Források

• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. Kornétás Kiadó, 2005. 388. old. ISBN 963-9353-39-6
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.