Seidner Mihály

Seidner Mihály (Rimóc, 1875. február 1. – Budapest, 1968. július 12.) Kossuth-díjas (1959) magyar villamosmérnök, gépészmérnök, energetikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l: 1960). A műszaki tudományok doktora (1953).

Seidner Mihály
Született	1875. február 1. Rimóc
Elhunyt	1968. július 12. (93 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	villamosmérnök gépészmérnök
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Berlini Műszaki Főiskola (–1899)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1959)
Sírhelye	Farkasréti izraelita temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1899-ben a berlin-charlottenburgi műszaki egyetemen mérnöki oklevelet kapott. 1900–1901 között a berlini Union Elektrizitäts Gesellschaft mérnöke volt. 1901–1902 között az amerikai General Electric mérnökeként tevékenykedett. 1902–1903 között a Fort Wayne Electric Works mérnöke volt. 1903-ban visszajött Magyarországra. 1903–1919 között a budapesti Ganz Villamossági Rt. kísérleti laboratóriumának, majd erőműtervezési osztályának mérnöke volt. 1909-ben műszaki doktori oklevelet szerzett. Az 1917. július 1-én megalakult Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos Szövetsége (IKTOSZ) választmányi tagja, majd az 1918. november 17-én megalakult Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége (AMOSZ) alelnöke lett. 1918-ban a Ganz-gyár üzemi tanácsának igazgatója volt. A Tanácsköztársaság idején (1919) a gyár termelési biztosa volt. A Tanácsköztársaság bukása után (1919) Csehszlovákiába emigrált. 1920–1928 között Beregszász, Munkács, Nagyszőllős, Tőketerebes és Ungvár műszaki vezetője volt. Hazatérve csak magánmérnökként tevékenykedhetett. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levlelező tagja lett.

Munkássága

Kezdeményezte és szervezte az ipari értelmiségi szakszervezet megalakítását. Tagja volt a tudományos műszaki tanácsnak. Tanulmánya jelent meg Az energiagazdálkodás címmel. Munkásságából kiemelkedik a villamosgépek folyadékhűtésére vonatkozó találmánya, főleg a kétpólusú turbógenerátorok forgó részeinél való alkalmazása. Az energiagazdálkodás köréből is számos találmánya ismeretes, gyakorlati munkáiból a tiszalúci vízi erőmű megépítése a legjelentősebb.

Családja

Szülei: Seidner Samu és Lővy Eszter voltak. 1906. november 9-én, Balassagyarmaton házasságot kötött Berczel Lidiával (1886-?).

Sírja a Farkasréti izraelita temetőben található.

Művei

• Az általános transzformátorkör és feszültségvektor-diagrammja közötti kapcsolat (Budapest, 1904)
• Energiewirtschaft (Berlin–Bécs, 1930)
• Folyadékhűtéses turbógenerátorok kifejlesztése (Budapest, 1961)

Díjai

• Az I. középiskolai matematikai verseny I. díjazottja (1894)
• Munka Érdemrend (1955; arany: 1965)
• Kossuth-díj (1959)

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Névpont.hu
• Tudósnaptár
• Tudósportál

További információk

• A magyar műszaki értelmiség és a Műegyetem a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1960)
• Mihály Seidner (Acta Technica Acad. Sci. Hung., 1969)
• Hevesi Gyula: Seidner Mihály (Magyar Tudomány, 1969. I. sz.).
• Nógrád vármegye. Szerkesztette: Borovszky Samu. Budapest, Országos Monografia Társaság, 1911. XI. (Magyarország vármegyéi)
• Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. ISBN 963-9257-14-1  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
• Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiadás. Budapest, 1938-1939.
• Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2  
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8