Shorea

növénynemzetség
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. január 8.

A Shorea a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe, ezen belül a dipterokarpuszfélék (Dipterocarpaceae) családjába tartozó nemzetség.

Shorea
Shorea roxburghii
Shorea roxburghii
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Dipterokarpuszfélék (Dipterocarpaceae)
Alcsalád: Dipterocarpoideae
Nemzetség: Shorea
Roxb. ex C.F.Gaertn.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Shorea témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Shorea témájú kategóriát.

Tudnivalók

szerkesztés

A Shorea növénynemzetségbe körülbelül 196 fafaj tartozik. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint ezekből 1 kihalt, 102 súlyosan veszélyeztetett, 34 csak veszélyeztetett, 3 sebezhető, 6 nem fenyegetett és 50 fajnak a helyzete még nincs felmérve.[1]

E növénynemzetség a nevét Sir John Shore angol kormányzóról kapta. Shore 1793–1798 között a Brit Kelet-indiai Társaság főkormányzója volt.

Ezek a fák Dél-Ázsia keleti részén, Délkelet-Ázsiában, valamint Indonézia különböző szigetein fordulnak elő. India északi részétől a Fülöp-szigetekig és Indonézia nyugati szigetekéig sokfelé megtalálhatók. Az itteni trópusi erdők jellegzetes fái. A legtöbb faj - 138 - Borneó szigeten él; ezekből 91 endemikus, azaz kizárólag itt él.[2] Néhány faj elérheti a 80 méteres magasságot is. A trópusokon élő legmagasabb zárvatermő 89,5 méter magas, és a Shorea faguetiana fajhoz tartozik.[3][4]

A faipar egyik legkedveltebb trópusi fái. A nemzetközi kereskedelemben a faanyagokat különféle név alatt hozzák forgalomba. Ilyenek:[5] „meranti” (Shorea macroptera), „lauan”, „lawaan”, „seraya”, „balau”, „bangkirai” (S. laevis) és „Philippine mahogany” (amerikai piacra, holott a shoreák nem mahagónik).

Nem virágzik rendszeresen, azonban 3-10 évenként a legtöbb fajbeli példány más Dipterocarpaceae-fajjal együtt, egyszerre hoz virágot.[6] Ez a szaporodási módszer, a kutatók szerint azért van, hogy elhalmozzák a magevőket terméssel, ily módon néhány mag nyugodtan kicsirázhat, új fával bővítve az erdőt.[7]

Rendszerezés

szerkesztés

A Shorea-fajokat az alábbi 11 alnemzetségbe sorolják:

  • Anthoshorea
  • Brachypterae
  • Doona
  • Mutica
  • Neohopea
  • Ovalis
  • Pachycarpae
  • Pentacme
  • Richetioides
  • Rubella
  • Shorea
  1. IUCN Red List of Threatened Species, Shorea search results. IUCN, 2012. (Hozzáférés: 2013. január 3.)
  2. Ashton, P. S. "Dipterocarpaceae". In Tree Flora of Sabah and Sarawak, Volume 5, 2004. Soepadmo, E.; Saw, L. G. and Chung, R. C. K. eds. Government of Malaysia, Kuala Lumpur, Malaysia. ISBN 983-2181-59-3
  3. Alice Klein: Tallest known tropical tree discovered in Malaysia’s lost world (angol nyelven). newscientist.com, 2016. június 8. (Hozzáférés: 2016. június 8.)
  4. Lica: Majdnem kilencvenméteres a legmagasabb trópusi fa (magyar nyelven). Index.hu, 2016. június 8. (Hozzáférés: 2016. június 8.)
  5. Lásd a en:Dipterocarp timber classification szócikket.
  6. Sakai, Shoko (1999). „Plant reproductive phenology over four years including an episode of general flowering in a lowland dipterocarp forest, Sarawak, Malaysia”. American Journal of Botany 86 (10), 1414–36. o. DOI:10.2307/2656924. JSTOR 2656924. PMID 10523283. (Hozzáférés: 2007. november 13.) 
  7. Curran, Lisa M. (2000). „Vertebrate responses to spatiotemporal variation in seed production of mast-fruiting Dipterocarpaceae”. Ecological Monographs 70 (1), 101–128. o. DOI:[0101:VRTSVI2.0.CO;2 10.1890/0012-9615(2000)070[0101:VRTSVI]2.0.CO;2]. (Hozzáférés: 2007. november 13.) [halott link]

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Shorea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
  • Shorea The Plant List
  • Supplementum Carpologicae: 47 (1805).
  • Kamiya, K., Harada, K., Tachida, H., & Ashton, P. S. (2005). Phylogeny of PgiC gene in Shorea and its closely related genera (Dipterocarpaceae), the dominant trees in Southeast Asian tropical rain forests. American Journal of Botany 92 (5): 775-788. doi: 10.3732/ajb.92.5.775 reference page
  • Kamiya, K., Gan, Y. Y., Lum, S. K. Y., Khoo, M. S., Chua, S. C., & Faizu, N. N. H. (2011). Morphological and molecular evidence of natural hybridization in Shorea (Dipterocarpaceae). Tree Genetics & Genomes 7 (2): 297-306. doi: 10.1007/s11295-010-0332-8 reference page
  • LaFrankie, J. V. jr., & Chan, H. T. (1991). Confirmation of sequential flowering in Shorea (Dipterocarpaceae). Biotropica 23 (2): 200-203. JSTOR abstract reference page
  • Shi, G., Jacques, F. M. B., & Li, H. (2014). Winged fruits of Shorea (Dipterocarpaceae) from the Miocene of Southeast China: Evidence for the northward extension of dipterocarps during the Mid-Miocene Climatic Optimum. Review of Palaeobotany and Palynology 200: 97-107. doi: 10.1016/j.revpalbo.2013.09.003 reference page
  • Tsumura, Y., Kado, T., Yoshida, K., et al. (2011). Molecular database for classifying Shorea species (Dipterocarpaceae) and techniques for checking the legitimacy of timber and wood products. Journal of Plant Research 124 (1): 35-48. doi: 10.1007/s10265-010-0348-z reference page
  • Yulita, K. S., Bayer, R. J., & West, J. G. (2005). Molecular phylogenetic study of Hopea and Shorea (Dipterocarpaceae): Evidence from the trnL–trnF and internal transcribed spacer regions. Plant Species Biology 20 (3): 167-182. doi: 10.1111/j.1442-1984.2005.00136.x reference paga
  • Ashton, P. S. (2004). Dipterocarpaceae. In: Soepadmo, E., Saw, L. G., & Chung, R. C. K., eds. Tree Flora of Sabah and Sarawak Volume 5, Government of Malaysia, Kuala Lumpur, Malaysia. ISBN 983-2181-59-3
  • Sorting Shorea names