Sikkasztás
A büntetőjogban, illetve a szabálysértési jogban a sikkasztás egy vagyon elleni bűncselekmény, illetőleg szabálysértés. A hatályos magyar jog szerint sikkasztást az követ el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.[1][2] Sikkasztást csak nevesített tulajdonos esetén merülhet fel, a sikkasztás csak szándékosan követhető el.[3]
A szabálysértési alakzat elhatárolása a bűncselekménytől egyrészről a dolog értéke szerint történik – a sikkasztást legalább kisebb értékre kell elkövetni ahhoz, hogy bűncselekményt valósítson meg –, illetve másrészről aszerint, hogy a sikkasztás valamelyik minősített esetét követik-e el, mert utóbbi esetben az elkövetett sikkasztás a dolog értékétől függetlenül bűncselekményt valósít meg.[4]
Tartalomjegyzék
Politikai vonatkozásokSzerkesztés
Amikor a sikkasztás ismétlődik, az esetben korrupcióról beszélünk, rendszerszinten pedig kleptokráciáról. A hivatalszerű visszaéléseket az ügyészség feladata kivizsgálni és független bíróság elé tárni.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ 1978. évi IV. törvény 317.§ (1) bekezdés
- ↑ Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye-2012. évi C. törvény 317. § (1) bekezdés (Hozzáférés: 2016. január 30.)
- ↑ Buntetojog.info: Btk. 372. § Sikkasztás
- ↑ 1978. évi IV. törvény 317.§ (2) bekezdés
ForrásokSzerkesztés
- Nagy Ferenc (szerk.): A magyar büntetőjog különös része (HVG-ORAC, Budapest, 2009) ISBN 978-963-258-067-8