Főmenü megnyitása

A csalás egy vagyon elleni bűncselekmény. A magyar jogban van szabálysértési alakzata is.

Tartalomjegyzék

A magyar jogbanSzerkesztés

A korábban hatályos 1978. évi IV. törvény szerint csalást az követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz.[1] Ezt a meghatározást a hatályos Btk is átvette.

A hatályos szabályozásSzerkesztés

A hatályos 2012. évi C. törvény a 'csalás fogalma mellett az abból kiválasztott további különös részi törvényi tényállásokat (pl. gazdasági csalás) állapít meg. A csalás fogalma a hatályos Btk-ban:

373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás kisebb kárt okoz, vagy
b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást
ba) bűnszövetségben,
bb) közveszély színhelyén,
bc) üzletszerűen,
bd) jótékony célú adománygyűjtést színlelve
követik el.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás nagyobb kárt okoz, vagy
b) a kisebb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)–bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.
(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás jelentős kárt okoz,
b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)–bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el, vagy
c) a csalást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva
korlátozottan képes személy sérelmére követik el.
(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás különösen nagy kárt okoz, vagy
b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)–bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.
(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás különösen jelentős kárt okoz, vagy
b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)–bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.
(7) E § alkalmazása szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is.[2]

Szabálysértési alakzataSzerkesztés

A szabálysértési alakzat elhatárolása a bűncselekménytől egyrészről az okozott kár mértéke szerint történik - a csalásnak legalább kisebb kárt kell okozni ahhoz, hogy bűncselekményt valósítson meg -, illetve másrészről aszerint, hogy a csalás valamelyik minősített esetét követik-e el, mert utóbbi esetben az elkövetett csalás a dolog értékétől függetlenül bűncselekményt valósít meg.[3]

Ugyanakkor az új Btk. alapján bűncselekmény és nem szabálysértés valósul meg abban az esetben, ha jótékony célú adománygyűjtést színlelve valósítják meg a szabálysértési értékhatár alatt elkövetett csalást.

Jogi tárgySzerkesztés

A csalás jogi tárgya a vagyoni jogosultságok köre,mivel a vagyoni jogosultságok közül sérülhet akkor, amikor a bűncselekmény elkövetője a passzív alanyt tévedésbe ejti.

A csalás passzív alanyaSzerkesztés

A csalás passzív alanya az a személy, akit megtévesztenek. Ez a személy nem szükségszerűen azonos a sértettel, akinél a kár keletkezik. Előfordulhat, hogy ez a kettő elválik egymástól.

Elkövetési magatartásSzerkesztés

A cselekmény kétféle lehetséges elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés illetve a tévedésben tartás. A tévedés lényege az, hogy a passzív alany tudatában nem az objektív valóság tükröződik vissza, vagy a valóság nem helyesen tükröződik vissza.

A két elkövetési magatartás között az a lényegi különbség, hogy a tévedésbe ejtés egy aktív magatartás, míg a tévedésben tartás elsősorban mulasztással valósul meg.

Míg a tévedésbe ejtés esetében a valóságnak nem megfelelő képzeteket a passzív alany tudatában az elkövető hozza létre, addig a tévedésben tartás esetén - az elkövető magatartásától teljesen függetlenül - már kialakultak a téves elképzelések; ezeket az elkövető felismeri, ám valótlanságukról a passzív alanyt nem világosítja fel.

A kár fogalmaSzerkesztés

A csalás csak akkor befejezett cselekménynek, ha az elkövető tévedésbe ejtő vagy tévedésben tartó magatartásának a hatására a passzív alany olyan vagyonjogi rendelkezést tesz, amelynek eredményeképpen akár őnála, akár tőle elkülönülten másnál (a sértettnél) kár keletkezik. A passzív alany vagyonjogi rendelkezése sokféle lehet: irányulhat valamely tárgy vagy dolog átadására, pénzösszeg kifizetésére, vagy akár az elkövető tartozásának elengedésére is.

A kár büntetőjogi fogalma - főszabály szerint - eltér a polgári jogban használatos fogalomtól.

A kár - hagyományosan - a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenést jelenti. A törvény szerint ez a fogalom – ha az új Btk.[2] eltérően nem rendelkezik – a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés, azaz nem foglalja magában az elmaradt hasznot vagy az elmaradt vagyoni előnyt. Ugyanakkor azonban a hatályos Btk. kifejezetten a csalás tekintetében úgy rendelkezik, hogy a kár fogalma alatt az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is érteni kell. Az új rendelkezéssel az volt a jogalkotó szándéka, hogy ezáltal büntethetővé váljanak azok a cselekmények, amelyek ugyan a csalás tényállási elemeit megvalósítják, azonban az eredmény nem kifejezetten kárként, hanem összegszerűen meghatározható elmaradt vagyoni előnyként jelenik meg (ilyen például, ha valaki lakást bérel vagy szállodából fizetés nélkül távozik).

A kár megállapításának az előfeltétele az, hogy álljon fenn az okozatosság a cselekmény egyes elemei között, vagyis az, hogy a passzív alany, az elkövető megtévesztő vagy tévedésben tartó magatartásának hatására, azzal okozati összefüggésben tegyen olyan vagyonjogi rendelkezést tegyen, amelynek eredményeként – szintén azzal okozati összefüggésben – kár keletkezzen a sértettnél.

A cselekmény célzataSzerkesztés

A megtévesztő vagy tévedésben tartó magatartás tanúsítására az elkövetőt a jogtalan haszonszerzés célzata indítja. E célzatnak már a cselekmény megkezdése előtt fenn kell állnia.

Súlyosabban minősülő eseteiSzerkesztés

Súlyosabban minősül a cselekmény, ha bűnszövetségben, közveszély színhelyén vagy üzletszerűen követik el. Akárcsak más vagyon elleni bűncselekményeknél, a csalás által okozott kár nagysága is minősítő körülmény.

Az új Btk. új minősített esete 2013. július 1-jétől, ha a – különösen nagy kárnál kisebb értékre elkövetett – csalást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.

Elhatárolása más bűncselekményektőlSzerkesztés

Az új Btk. számos speciális csalási vagy csalásszerű magatartást önálló tényállásként rendel büntetni; ezek megvalósításakor az elkövető - értelemszerűen - nem a csalásnak a tényállását valósítja meg. Ilyen önálló tényállások a költségvetési csalás, a tőkebefektetési csalás, továbbá a 2013. január 1-jétől önálló tényállásként szabályozott információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, illetve a szintén új tényállásként megjelenő gazdasági csalás.

A csalás ritkán kerülhet halmazatba a költségvetési csalással vagy a pénzhamisítással, vagyis azokkal a bűncselekményekkel, amelyek a lényegüket tekintve hasonlóak a csaláshoz.

Ha az elkövető magánokiratot hamisít vagy már létező magánokirat tartalmát hamisítja meg annak érdekében, hogy a csalást végre tudja hajtani, akkor a csalás mellett halmazatban felel ez utóbbi cselekményért is.

A csalásnak szabálysértési alakzata is van. Ha a csalással okozott kár összege nem haladja meg az ötvenezer forintot, az elkövető nem bűncselekményért, hanem szabálysértésért felel, kivéve a fent írt minősített esetek körébe tartozó elkövetési módokat.

MagánindítványSzerkesztés

Általános szabály szerint a csalás csak magánindítványra büntethető, ha sértettje az elkövető hozzátartozója. Ha azonban az elkövető egyben a sértett gyámja vagy gondnoka. Ez esetben a sértett dönti el, hogy a történteket a büntető igazságszolgáltatás elé kívánja-e vinni vagy sem.

Tevékeny megbánásSzerkesztés

Az elkövető nem büntethető vagy büntetése korlátlanul enyhíthető, ha a csalás elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben az azzal okozott sérelmet jóvátette (tevékeny megbánás).

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. 1978. évi IV. törvény 318.§ (1) bekezdés
  2. a b 2012. évi C. törvény
  3. 1978. évi IV. törvény 318.§ (2) bekezdés

További információkSzerkesztés