Siklóernyő

A siklóernyő merev tartást biztosító elemektől megfosztott hordozófelületű, hajtómű nélküli repülő szerkezet.

Hármas keringő a Hármashatár-hegyen

A siklóernyőzés hivatalosan nem tartozik az extrém sportok közé, mégis sokan akként tekintenek rá. "Extrém" voltát nem veszélyessége, sokkal inkább a repülés hétköznapitól eltérő közege adja. A siklóernyő viszonylag lassú repülő szerkezet, de csodálatos szabad repülési élményt biztosít, mivel nem kabinban ülve repülünk. Mivel ez kiszolgáltatottá teszi a pilótát, a siklóernyősnek tisztában kell lennie az időjárás jelzéseivel, veszélyeivel.

A siklóernyő tulajdonképpen egy speciális, mesterséges kevlárszálasanyagú fonalakból szőtt szárny. Felső felületén a levegő áramlása gyorsabb, mint alul, így alul nyomó-, felül pedig szívóhatás (felhajtóerő) keletkezik.

A siklóernyős kupolát cellákkal osztják több részre, melyek között szabad a levegő áramlása, azonban kifelé lassabban távozik a levegő. Az ernyőn egyes gyártók kiömlő nyílásokat is kialakítanak, de mindezek és az ehhez hasonló apróbb változtatások nagy különbségeket nem eredményeznek az egyes típusok között.

A siklóernyőt a szárnyprofil alakjának módosításával lehet irányítani a zsinórzat segítségével. Ezt nevezik trim rendszernek. A trim sebesség az ernyő alapsebessége a levegőhöz képest olyankor, amikor egyetlen zsinórt sem húzunk meg. Az ernyők sebessége a gyorsító használatával növelhető, amely az ernyő állásszögét változtatja meg (ugyanazt a funkciót tölti be, mint a repülőgépek magassági kormánya). Ugyanígy fékek használatával lassíthatunk az ernyőn, ami leszálláskor hasznos. Az ernyő a fékek használatával irányítható balra vagy jobbra.

Kialakulása

A siklóernyő az ejtőernyőből kifejlesztett repülő- és sporteszköz, amely a madarakhoz hasonlóan a szél energiáját és a felfelé szálló légáramlatok felhajtó erejét használja fel a földről való felemelkedéshez és a repüléshez. Újabb változatainál, a motoros siklóernyőnél már kis teljesítményű belsőégésű motor is van, amely egy légcsavart hajt meg.

A siklóernyő elődje a paplanernyő, amely az ejtőernyő egy fajtája (légcellás ejtőernyő). Az ejtőernyőzéshez használt paplanernyők azonban nem siklásra vannak optimalizálva. Siklószámuk (egységnyi süllyedéshez mekkora vízszintesen megtett táv tartozik) kicsi, kormányzásuk nehézkes. A siklóernyőzés mégis a hegymászók találmánya, akik a csúcsot elérve igyekeztek könnyebb utat választani a lejutáshoz. A siklóernyők fejlődése elvált az ejtőernyőkétől. Karcsúbb, több cellából álló, kedvezőbb szárnyprofilú ernyők – immár repülésre alkalmas légijárművek – születtek. A fejlődés a mai napig tart, a fő irány a kezelhetőség, a biztonság és a teljesítmény növelése.

Siklóernyő fajták

• siklóernyő
• tandem siklóernyő: nagy felületű ernyő, mellyel a pilóta egy utast reptethet
• motoros siklóernyő, amelyből két típus van: hátimotoros siklóernyő és a tricikliszerű, ún. siklóernyős trike. (Fotó: itt)

A siklóernyő részei

Siklóernyős trike felszállás előtt

• Felsővitorla
• Alsóvitorla
• Beömlőnyílás
• Stabilizátor lap
• Zsinórzat (6-7 méter hosszú, selyemszál védőszövettel körülszőtt kevlár vagy dynema vagy ún. versenyzsinór, melynek anyaga általában burkolatlan kevlár)
• Hevederek
• Fékzsinórok (a kilépő élekhez vannak rögzítve)
• Fékfogantyú (a két fékzsinór aljára kötött fogantyú)
• Beülő (hevederekkel rögzítik a pilótát)
• Mentőernyő – kötelező a beülőben elhelyezni a mentőernyőt is. A siklóernyőhöz használt mentőernyő nem alkalmas szabadesésből történő nyitásra, ugyanis a siklóernyő fékezi a zuhanást.
  • Tárzsák – a siklóernyőt tárzsákba csomagolják a beülővel együtt, így viszonylag könnyen szállítható hátizsákot kapunk. Ennek össztömege manapság a 10–20 kg-ig terjedő skálán mozog.
    • Gyorszsák: az ernyőt gyorsan bele tudjuk ebbe csomagolni, és így a cellák sem sérülnek, viszont sok helyet foglal és nehezen szállítható.

A siklóernyők osztályozása

A siklóernyőket több szervezet is osztályozza méretük, gyorsaságuk, reakcióidejük és biztonságuk alapján. Ezek mind egymással összefüggő adatok. A legjelentősebb osztályozás jelenleg a DHV vagy LTF. A legbiztonságosabb ernyőkről elmondható, hogy lassabban repülnek, mint a versenyernyők, melyeknek kisebb a felülete és ezért gyorsabbak, azonban nagyobb tudás kell a biztonságos használatukhoz. Az ernyők fejlesztésénél a fő irány a gyorsaság növelése a biztonság növelése mellett, így az ernyők egyre nagyobb sebességűek, és egyre kevesebb zsinór fut rajtuk. Jelenleg az ernyősök trim sebessége nem túl magas. Ha nem húznak féket, és engedik az ernyőt, akkor kb. 36–40 km/h sebességet érnek el, átlagos, nem versenyernyővel. Jellemzően minél kisebb az ernyő felülete és minél szélesebb, annál gyorsabb lesz. A gyártók folyamatosan próbálják megtalálni a legjobb, azaz leggyorsabb és legbiztonságosabb ernyőtípust. Vannak egészen szélsőséges kísérleti ernyők is. Felmerült már az is, hogy a kite ernyőkhöz hasonlóan a belépőélt merevítsék levegővel például, de ezek mind a sport viszonylag szabad jellegét érintő változások lennének.

A tandem siklóernyők viszonylag nagyok, és ezáltal lassúak, biztonságosak.

A siklóernyőzés fő fajtái

Siklóernyős pilóták lejtőzőrepülése Csolnok mellett a Mókus hegy gerincén

1. Távrepülés
2. Akrobatikus siklóernyőzés (akro)

A távrepülés célja értelemszerűen a légterek és államhatárok figyelembe vételével megtett leghosszabb táv. A távok megtételét manapság GPS-tracklog igazolja, korábban ehhez még tanúkra és fényképezőgépre volt szükség. A világversenyeken a pilóták nagyjából egyszerre indulnak el a cél felé. Mivel az időjárás nagyban befolyásolja a sikert, némi szerencse is szükségeltetik a megfelelő kondíciókhoz. A világrekord 502 km, ezt a dél-afrikai Nevil Hulett repülte 2008. december 14-én. Magyarországon az egyik legsikeresebb távrepülő Simonics Péter (a magyar siklóernyő válogatott szövetségi kapitánya), aki Forgó Szilárddal Brazíliában repült világrekordot párban. A távrepülésben többféle feladat megrepülése lehetséges. Ezek a következőek: szabadtáv, háromszög és hurok. Ezek a feladatok nehézségüktől függően különféle szorzókkal bírnak, melyeket az FAI (Fédération Aéronautique Internationale – The World Air Sports Federation) szervezetének kell bejelenteni.

Az akro siklóernyőzés lényege akrobatikus manőverek bemutatása a levegőben (innen a név). Ezeket a versenyeket rendszerint tavak fölött rendezik meg a biztonság kedvéért. A pilóták megadott és saját maguk által kifejlesztett manővereket mutatnak be. Az akrózás lényege tulajdonképpen az ernyő tudatos kezelése, vészhelyzetek előidézése és megoldása, mindez látványos formában. Ebben sikeresek a magyar pilóták, Kézi Gábor és Takáts Pál (Justacro Team) a világranglista előkelő helyén állnak. A két pilóta karrierjéről dokumentumfilm készült Adrenaline and Turbulence címmel.

Takáts Pál indult a 2009-es Red Bull X Alps elnevezésű versenyen, amely egy távrepülő megmérettetés. A kétévente megrendezett X-Alps résztvevői Salzburgból indulnak, a cél Monte Carlo, a 800 kilométeres utat ernyővel és gyalog teszik meg. Takáts először vett részt, a 8. helyet szerezte meg a 30 világklasszis induló között.

Ezeken kívül szoktak még siklóernyős célra szálló versenyeket is rendezni.

Repülés

Siklóernyős pilóták lejtőzőrepülése a Hármashatárhegy felett

A startolás mindig széllel szemben történik, hogy a kupola feltöltődjön, és lassan tudjunk startolni (ahogy a repülők is), így alapvetően elmondható, hogy a siklóernyős repüléshez nem ideális a szélcsend, ahogy az erős szél sem, ami felránthatja a pilótát. Ezért a legjobban repülhető tartomány a kb. 2–5 m/s szélsebesség (7–18 km/h) startolható (a startnál és a repülés során kezelhető szélsebesség különböző). Az ernyők átlagos trimmsebessége 36–40 km/h. Efelett már csak gyorsabb ernyőkkel lehet közlekedni a széllel szemben. Hátszélbe fordulva természetesen a talajhoz viszonyított végsebesség növekszik erős szélben, így távrepüléshez ez lenne az ideális.

Miután a pilóta elstartolt egy hegyről és sikerült felemelkednie a talajról, egy speciális ülésben (beülő) foglal helyet, amelyet a siklóernyőhöz biztosítással ellátott karabinerekkel rögzítenek. A felemelkedés csörlős vontatással is lehetséges sík terepen. A levegőben való fennmaradás nem olyan egyszerű, mivel az ernyők átlagban 8-11-es siklószámmal süllyednek a levegőben, ami jóval lassabb ugyan az ejtőernyős süllyedésnél, azonban korántsem elég egy több száz km-es távrepüléshez. Így a pilóták a meleg légáramlatok, a termikek megkeresésével tudnak jelentős emelkedést produkálni a termikek erősségétől függően, valamint a hegy szeles oldala mellett keletkező lejtőszéllel emelkedhetnek a szükséges magasságba.

A siklószám azt adja meg, hogy a siklóernyő – mozdulatlan közegben – egységnyi magasságból milyen távolra képes siklani. Ha azt mondjuk, hagy valamely ernyő siklószáma 8,5, az azt jelenti, hogy 1 m magasból 8,5 m távolságra tud elsiklani.

Siklóernyővel több ezer méterre is fel lehet emelkedni. A biztonságos repüléshez nagyon magasban oxigénpalack szükséges, de ez Magyarországon nem jellemző. További veszély a magasban a hideg. A pilóták ezért overallban és kesztyűben repülnek ilyenkor. A legnagyobb veszély a zivatar, ami egy nagyobb gépre is veszélyes. A zivatarfelhő beszívja a pilótát és ernyőjét, és olyan magasba repíti, ahol hideg és oxigénhiányos a környezet, valamint egyéb veszélyek vannak. Emiatt tanácsos elkerülni ezeket a zivatarcellákat.

Vizsgakategóriák

A, B, tandem és különféle oktatói jogosítások. Továbbá a repült órák és kilométerek alapján a pilóták megszerezhetnek magasabb címeket is. A csőrléshez is szükséges engedély.

A siklóernyő légijárműnek minősül, ezért ugyanúgy érvényesek rá a repülési és légtérhasználati szabályok, mint a többi repülő szerkezetre. Így a könnyű repülőkre érvényes szabályok vonatkoznak a pilótákra, amelyek közül első a látva repülés. Tehát a pilótának láthatónak kell lennie (emiatt nem szabad felhőben repülnie), és neki is látnia kell a vele egy légtérben közlekedőket (motoros kisrepülő, motoros sárkány, sárkányrepülő, vitorlázórepülő).

A siklórepülők képzésével az 1995. évi XCVII. törvény a légi közlekedésről, Lt. 52. § -a alapján az NKH-LH által feljogosított szervezetek foglalkoznak. A kiadott jogosításokról központi nyilvántartás nem létezik. Az oktatók jogállását rendelet nem szabályozza, ezért az oktatói tevékenységet a feljogosított szervezettel polgári jogviszonyban lehet gyakorolni. A terület rendezetlensége miatt a képzések minősége nagy szórást mutat, a hatósági ellenőrzés hiánya és az oktató szervezetek eltérő jogi és szerep felfogása miatt nem ritka a felelőtlen és a növendékeket veszélyeztető oktatói magatartás. Siklóernyős képzésben részt venni csak egyértelmű és írásban rögzített feltételek és felelősségvállalás mellett érdemes.

A siklórepülés folytatásának feltételei:

• pilótajogosítás – 1995. évi XCVII. Lt. 52. §
• orvosi alkalmasság – 14/2002. (II. 26.) KöViM-EüM együttes rendelet
• légijármű-nyilvántartás – 1995. évi XCVII. Lt. 17. §
• műszaki alkalmasság – 63/2001. (XII. 23.) KÖHIM rendelet
• felelősségbiztosítás – 39/2001. (III. 5.) Korm. rendelet
• repülésbiztonsági szervezet – 123/2005. (XII. 29.) GKM rendelet

A siklórepülést folytató személyek számára a sárkányrepülő és siklóernyős tevékenységhez szükséges feltételeket több szervezet igyekszik biztosítani, a fenti feltételeket önmagában a Siklórepülő Szövetség – SIRESZ biztosítja; önálló képzési és tandemrepültetési engedéllyel rendelkezik a Fly Away SE; illetve részben a HFFA – Szabad Repülők Szövetsége az MRSZ – Magyar Repülő Szövetség üzemben tartási tevékenységére építve, továbbá a területet a tevékenységével érinti az MKSSZ – Magyar Könnyűrepülő Sport Szövetség és MKSZ – Magyar Könnyűrepülő Szövetség.

Alapvető szabályok:

• a légtérszabályok betartása, amiről itt található részletes összefoglalás
• a VFR-szabályok betartása, ami a "légi KRESZ"
• a kitérési szabályok: a jobbkéz-szabály, a lejtőszabály és a termikszabály.

A lejtőszabály lényege a hegy melletti lejtőn való közlekedéskor való hurok megtétele, mellyel az ütközés kizárható.

A termikszabály lényege, hogy a termikbe belépő siklóernyősnek fel kell vennie a már a termikben repülők körzési irányát, őket követve azonos irányba „tekerni” velük, így csökkentve az ütközés lehetőségét.

Magyarországi siklóernyős starthelyek

• AGL (Above Ground Level): Földfelszín felett
• TIZ (Traffic Information Zone): a repülőtér közvetlen közelében lévő légtér
• TMA (Terminal Manoeuvring Area): ellenőrzött légtér kijelölt területe
• TRA (Temporary Reserved Area): Átmenetileg lezárt terület

Helyszín	Start magasság	Légtérhatár
Aggtelek	90	AGL 300m
Alsóhegy, Tornanádaska	300	AGL 300m
Apc	220	nincs
Atkár – csörlőpálya		nincs
Baj	100	AGL 450m
Balaton	30	nincs
Bekecs	50
Bélapátfalva, Bélkő	400	AGL 450m
Beloiannisz	0	nincs
Berceli-hegy, Szanda	250	nincs
Bérhegy, Várpalota	290	TRA
Buda hegy, Márkháza	200	AGL 450m
Csákvár	80	AGL 450m
Csákvár – csörlőpálya		TMA 2300m
Csatárhegy, Veszprém	100	TRA
Csobánc, Díszel	200	nincs
Csóka hegy, Mór	240	AGL 450m
Csúcs-hegy, Budapest	100	TMA 750m
Dömörkapu, Pécs	200	nincs
Dunakeszi Észak	0	TMA 600m
Eged, Eger	240	TRA
Epöl	25	nincs
Farkashegy	120	TMA 1050m
Galyatető	400	nincs
Gödöllői reptér – csörlőpálya		TMA 600m
Hajdúszoboszló – csörlőpálya		nincs
Hármashatárhegy, Füles, Sziklás	90	TMA 750m
Hármashatárhegy, Költők padja	170	TMA 750m
Hármashatárhegy, Mária hegy	140	TMA 750m
Hármashatárhegy, Óbuda	308	TMA 750m
Hármashatárhegy, Újlaki hegy	140	TMA 750m
Havas hegy, Gyöngyöspata	320	nincs
Hosszú hegy, Pilisszántó	240	TMA 1050m
Jakab-hegy, Kővágószőlős	200	nincs
Jobbágyi – csörlőpálya		nincs
Kalocsa – csörlőpálya		TRA
Kaposújlaki reptér, Kaposvár – csörlőpálya		nincs
Kartal – csörlőpálya		TMA 900m
Kékestető	650	TRA
Kesztölc	80	TMA 1050m
Kétágú hegy, Kesztölc	200	TMA 1050m
Kevély, Pilisborosjenő	150	TMA 1050m
Kő hegy, Pomáz	150	TMA 1050m
Kunmadaras – csörlőpálya		TRA
Magas hegy, Sátoraljaújhely	270	AGL 300m
Máriahalom	80	TMA 1050m
Márkó, Veszprém	140	TRA
Mátraverebély	90	AGL 450m
Meszes hegy, Perbál	150	TMA 1050m
Mikófalva	60	nincs
Mókus hegy, Csolnok	100	TMA 1350m
Nagy Gete, Gete, Csolnok	100	TMA 1350m
Nagy-Hársas hegy, Jobbágyi	200	nincs
Nagykanizsa – csörlőpálya		TRA
Nagykoncsúr, Szurdokpüspöki	470	nincs
Nagyréde – csörlőpálya		nincs
Nagyvillám, Visegrád	180	TMA 1050m
Naszály, Vác	170	nincs
Nyikom, Pásztó	240	nincs
Odvas hegy, Budaörs	100	TMA 1050m
Pilis	300	TMA 1050m
Pogány, Pécs – csörlőpálya		nincs
Recsk	110	TRA
Sajókáplona	120	nincs
Sándorfalva – csörlőpálya		nincs
Sárhegy, Gyöngyös	220	nincs
Somló, Somlóvásárhely	90	MTMA 600m
Somlyó, Fót	100	TMA 600m
Strázsa hegy, Esztergom	60	TMA 1350m
Szársomlyó, Nagyharsány	320	nincs
Szeged Repülőtér – csörlőpálya		TIZ
Szekszárd I.	140	nincs
Szekszárd II.	120	nincs
Szentgyörgy hegy, Raposka	200	nincs
Tardos	90	AGL 450m
Tenkes hegy, Siklós	200	nincs
Tokaj	380	nincs
Vácduka	85	TMA 1050m
Vértesszőlős	200	AGL 450m
Veszprém		TRA
Visegrádi vár	150	TMA 1050m
Vöröskővár	30	TMA 750m
Zsíros-hegy	150	TMA 1050m

Kapcsolódó szócikk

• Szakszolgálati engedély

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Siklóernyő témájú médiaállományokat.

• Nemzetközi Repülő Szövetség
• DHV
• Magyar XC kupa
• Red Bull X-Alps
• sikloernyozes.lap.hu
• HFFA – Szabad Repülők Szövetsége
• Siresz – Siklórepülő Szövetség
• Siklóernyő Starthelyek Magyarországon
• Pálfi Béla Gábor: Vitorlázóernyőzés, siklóernyőzés. Bevezetés az elméleti és gyakorlati ismeretekbe; jav., bőv. kiad.; Lázy Kft., Bp., 1999
• Szabó Péter: Felhőúton hátimotorral. Motoros siklóernyős kirándulások, 2003–2015; Felhőút Sportrepülő Egyesület, Gödöllő, 2016
• Simonics Péter: Szelek szárnyán. Siklóernyőzés A-tól Z-ig. Eszköz- és felszerelésismeret, aerodinamika, meteorológia, repüléstechnika, távrepülés, versenyzés; Libri, Bp., 2017