Simó Ferenc (újságíró)

újságíró

Kis-solymosi Simó Ferenc, K. Simó Ferenc (Nagyfalu, Szilágy vármegye, 1878. július 28.Budapest, 1919. november 19.)[1] újságíró.

Simó Ferenc
Született1878. július 28.
Szilágynagyfalu
Elhunyt1919. november 19. (41 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaújságíró
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Előkelő és régi Szilágy megyei család sarja. Szülei Simó Ferenc és Bayer Terézia. Már pesti jogászkorában foglalkozott újságírással. A Magyarságnál kezdte pályáját, amely azután egyre viszontagságosabb alakulatokat vett. Elkerült Kolozsvárra, Fiuméba, Olaszországba. Írt elbeszéléseket, verseket, kis színdarabokat, amelyeket idegen színpadokon is adtak. A koalíció idején vetődött vissza Budapestre és 1908-tól tizenegy éven át a Pesti Hírlapnál dolgozott, ahonnan átment a Nemzeti Újsághoz. 1903. június 9-én Budapesten feleségül vette Weichand Margit Paulát.[2]

Művei szerkesztés

  • Őszi rózsák. Költemények. Zilah, 1898. (Ism. Vasárnapi Ujság 47. sz.)
  • Négy fiú története. Budapest, 1902.

Színművei szerkesztés

  • A korona vértanúja. Regényes színmű. Bemutató 1909. május 22-én, a Vígszínkörben.
  • Guillotine, színész-dráma 1 felvonásban. Első előadása 1911. június 1.
  • A bűn virága, népdráma. Bemutató 1911. június 16.
  • Lulu hercegnő. Bemutató 1911. június 17.
  • A millió rabja, dráma 1 felvonásban. Bemutató 1911. augusztus 7.
  • A sötétség forradalma, dráma (1911.)
  • Holmes tanár találmánya (1911.)
  • Nyolcvan év multán (1911.)
  • Enyveshát, bohózat (1911.)
  • A lőportorony
  • Sötét a város
  • Vitriol

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés