Főmenü megnyitása

Simon de Montfort, Leicester 5. grófja

IV. Simon de Montfort, Montfort-l’Amaury ura, Leicester 5. grófja (1160 körül – Toulouse, 1218. június 25.), más néven idősebb Simon de Montfort, francia nemesember, Montfort bárója, Toulouse grófja. Részt vett a negyedik keresztes háborúban (1202–1204), és a katharok elleni harcok egyik kiemelkedő hadvezére volt. 1218-ban halt meg Toulouse ostrománál.

Simon de Montfort, Leicester 5. grófja
(Simon IV de Montfort)
Simon IV de Montfort.jpg
Született 1165[1][2]
nem ismert
Elhunyt 1218. június 25. (52-53 évesen)
Toulouse
Állampolgársága francia
Házastársa Alix de Montmorency
Gyermekei
SzüleiAmicie de Leicester
Simon de Montfort
Foglalkozása hadvezér
Tisztség Lordfőintéző
Halál okacsatában elesett
A Wikimédia Commons tartalmaz Simon de Montfort, Leicester 5. grófja témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Szülei III. Simon de Montfort, Montfort l’Amaury ura és Amicia de Beaumont, Robert de Beaumont, Leicester 3. grófjának lánya voltak. 1181-ben örökölte a Montfort bárója címet. 1190-ben összeházasodott Alix de Montmorencyvel, III. Bouchard de Montmorency lányával.

1199-ben egy lovagi tornán Ecry-sur-Aisne-nél Foulques de Neuilly prédikátor hatására Thibaud de Champagne grófjával beállt keresztes lovagnak a negyedik keresztes hadjáratba. A keresztes hadjárat azonban a velenceiek irányítása alatt Zára felé fordult. III. Ince pápa figyelmeztette a keresztes vitézeket, hogy ne támadják meg keresztény embertársaikat. Simon megpróbálta megnyugtatni Zára lakosait hogy nem lesz támadás, de ennek ellenére 1202-ben kifosztották a várost. Simon nem vett részt ebben, és ő volt a támadás egyik legszókimondóbb kritikusa. Társaival, köztük Guy Vaux-de-Cernay-vel hamarosan otthagyták a hadjáratot, miközben Zárához érkezett Imre magyar király a seregeivel. Ezután az Enrico Dandolo velencei dózse befolyása alatt álló keresztes sereg kifosztotta Konstantinápolyt is.

1204-ben elhunyt a nagybátyja, anyjának gyermektelen testvére, Robert de Beaumont, Leicester 4. grófja. Tőle a testvére, Amicia de Beaumont örökölte a birtokok felét, és igényt tartott Leicester grófságára. 1207-ben felosztották a birtokot, ennek során Leicester grófság jogait Amicia és Simon kapta, azonban Földnélküli János, Anglia királya elkobozta a jövedelmeiket. 1215-ben a földeket Simon unokatestvérének, Ranulph de Meschines-nek juttatták.

 
Balra: III. Ince pápa kiközösíti az albigenseket. Jobbra: a keresztesek lemészárolják őket. Miniatúra, 1340 k.

Albigens háborúkSzerkesztés

 
Montfort halála Toulouse alatt
 
Emléktábla halálának helyén

Simon a franciaországi birtokain maradt, ahol 1209-ben kinevezték francia erők főparancsnokává az albigensek elleni keresztes hadjáratba. Először elutasította ezt a megtiszteltetést, de Arnaud-Amaury Cîteaux apátja, pápai legátus utasítására elfogadta.

Simon jutalmul megkapta a VI. Rajmund toulouse-i gróftól meghódított területeket. Hírhedt volt kegyetlen bánásmódjáról, az árulásáról, durvaságáról és rosszhiszeműségéről. Mindezek mellett felettébb vallásos ember volt, aki mélységesen elkötelezte magát az eretnekség kiirtása és a Domonkos-rend mellett.

Elszántságát és kíméletlenségét is tükrözi, hogy 1209-ben Béziers kifosztásánál közte és Arnaud-Amaury, Citeaux apátja között hangzott el a ma már hírhedtté vált mondat: „Öljétek meg mindet, az Úr majd kiválogatja az övéit!” Ennek szellemében Béziers-ben több mint 10 000 embert gyilkoltak meg, ami egy korabeli nagyváros teljes lakosságának felelt meg. Máig sem tisztázott, hogy a hírhedtté vált és neki tulajdonított mondatot ő maga vagy az apát mondta.

1210-ben 140 katart égetett meg Minerve falujában, akik megtagadták hitük feladását. Egy másik, széles körben elterjedt történet szerint a Lastours falujának kifosztásakor foglyul ejtett raboknak kivájták a szemüket, levágták a fülüket, orrukat és ajkukat. Egyetlen rabnak hagyták meg fél szemét, hogy elvezethesse megcsonkított társait Bram faluba.

A gyors hódítások és kemény leszámolások híre gyorsan terjedt. Még ebben az évben angol bárók összeesküvést szerveztek, hogy János helyett Simont ültessék az angol trónra. Simon azonban továbbra is Toulouse-ra koncentrált, és nem vette komolyan az angliai bárókat.

1213-ban legyőzte II. Péter aragóniai királyt a muret-i csatában.

A katarokat legyőzték és kiirtották, de Simon folytatta hódító hadjáratát. 1215-ben kinevezték Toulouse grófjává és Narbonne hercegévé. A pápa szentesítette a kinevezést abban a tudatban, hogy ez véget vet az eretnekségnek. Ezen kívül a pápa mindent megtett, hogy Simon visszaszerezhesse angliai birtokait.

Toulouse ostrománál vesztette életét 1218. június 25-én. Egy katapult által elhajtított kő találta el. Halálának helyét 1966 óta emléktábla hirdeti ezzel a régi versidézettel: „A kő pontosan oda esett, ahová kellett.” Simon de Montfort sírja a carcassonne-i Saint-Nazaire-katedrálisban található.

UtódaiSzerkesztés

Simon három fiút hagyott hátra. Franciaországi birtokait a legidősebb fia, VI. Amaury de Montfort örökölte. A legfiatalabb fia, V. Simon de Montfort, Leicester 6. grófja, végül megkapta Leicester grófságát és jelentős szerepet játszott Angliában III. Henrik uralkodása alatt. Középső fia, Guy 1216. november 6-án, feleségül vette Petronille-ét, Bigorre grófnőjét de 1220. július 20-án meghalt Castelnaudary ostrománál.

Egyik lánya, Petronilla, a ciszterciek St. Antoine zárdájában lett főnökasszony. Másik lánya, Amicia zárdát alapított Montargis-ban és 1252-ben ott halt meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. nr89008050

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés