Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Smiljan

falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében

Smiljan falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.

Smiljan
Nikola Tesla szülőháza a szerb ortodox templommal.
Nikola Tesla szülőháza a szerb ortodox templommal.
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Lika-Zengg
Község Gospić
Jogállás falu
Irányítószám 53211
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség 417 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 559 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Smiljan (Horvátország)
Smiljan
Smiljan
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 33′ 50″, k. h. 15° 19′ 15″Koordináták: é. sz. 44° 33′ 50″, k. h. 15° 19′ 15″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Smiljan témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Gospićtól légvonalban 5 km-re közúton 5 km-re északnyugatra, a Lika középső részén található karsztmező nyugati részén a 773 méter magas Krčmar nevű hegy alatt fekszik. Tizennyolc kis szétszórt házcsoportból tevődik össze, melyek egy része az itt élő családok nevét viseli (Baćinac, Bogdanić, Čovini, Debelo Brdo, Dražica, Kolakovica, Kovačevići, Ljutača, Milkovića Varoš, Miljača, Miškulin Brdo, Podkrčmar, Rasovača, Rastoka, Rosulje, Smiljan, Smiljansko Polje, Vaganac). Neve a feltételezések szerint az egykor itt gyakori homoki szalmagyopár (horvátul: smilje) nevéből származik.

TörténeteSzerkesztés

Területe már a középső bronzkorban az i. e. 16. században is lakott volt. Első ismert lakói az illírek egyik törzse a japodok voltak. Területén a Bogdanić, Smiljan és Krčmar nevű magaslatokon a bronzkorban három erődített település, mellette pedig temető volt, ahol 22, mellékletekben gazdag sírt tártak fel. Ez a terület a középkorban 16. századig a bužinai (buzsáni) zsupánsághoz tartozott. A középkorban területén több templom is állt. A Szent Mária Magdolna templom 1185-ben épült. 1411-ben a templomot és a mellette levő ispotályt a hozzá tartozó birtokokkal a Kurjaković grófok a szerzeteseknek ajándékozták. Az ispotály menedéket nyújtott az erre átutazóknak és kereskedőknek akik többnyire a mai Pazarište területén fekvő egykori Tržić piacára igyekeztek. A templomot 1535-ben felégette a török. Több latin nyelvű glagolita betűs sírkőlap és kőtöredék maradt belőle, melyek a 12–14. századból származtak és amelyeket később megtaláltak. A smiljani temető bejáratánál is található egy ilyen faragott kőtöredék bevésett kereszttel és az 1464-es évszámmal. Másik középkori temploma a mali vekavaci Szent Nedelja templom volt, míg a harmadik a Bogdanić dombtól keletre volt. További templomok voltak Obljajacnál Rastokán és Selištén, vagy Krčmaron, melyekről még 1850-ben tett említést Jure Kovačević smiljani plébános. Ugyanő említi Kolakovica egykori templomát is. A ma önálló bužimi és trnovaci plébániák egykor szintén Smiljanhoz tartoztak.[2]

Smiljan első írásos említése egy 1504. december 6-án kelt oklevélből származik. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került, lakossága elmenekült. 1686-ra a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre Jerko Rukavina razanaci és Dujam Kovačević vinjeraci kenézek vezetésével még 1683-ban Karlobag vidékére telepedett bunyevácokat telepítettek le itt négy faluba (Brušane, Trnovac, Smiljan és Bužim). Az újonnan érkezettek a likai határőrezredhez, 1765-től az otocsáni ezredhez, azon belül a smiljani századhoz tartoztak. 1691-ben az ide érkezett hét bunyevác család fából épített templomot, melyről Marko Mesić likai pap, misszionárius tesz említést. Ezt 1707-ben faragott kövekből épített templomra cserélték fel, melynek köveit a középkori Szent Mária Magdolna templom romjaiból szállították ide. A templomot 1708-ban már plébániatemplomként említik. A templomot 1723-ban szentelte fel Pahmajević püspök. Oltárán a Kármelhegyi Boldogasszony képe volt látható. 1752-ben a smiljani plébániának 862 híve volt. A régi templom azonban 1862 karácsonyán egy gyertyától keletkezett tűzben leégett. A mai plébániatemplom építéséhez 1859-ben kezdtek hozzá és 1864-re készült el és az év augusztus 17-én szentelte fel Vjenceslav Šoić püspök.[2] A katonai határőrvidék megszüntetése után 1873-ban a települést integrálták a polgári közigazgatásba. A falunak 1857-ben 2090, 1910-ben 1162 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a falut partizánok foglalták el, a katolikus templomot súlyos károk érték és az ortodox templom is leégett. 1941-ben az usztasák terrorjának 117 szerb nemzetiségű helyi lakos esett áldozatul. A mészárlás helyét emlékmű jelölte, ezt azonban eltávolították, ma egy jelzés nélküli tábla található a helyén.[3] 1991-ben lakosságának 94 százaléka horvát volt, a szerbek száma alig több, mint 3 százalékot tett ki. 1991-ben a független Horvátország része lett. A falunak 2011-ben 417 lakosa volt.

LakosságSzerkesztés

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
2.090 2.365 1.973 1.222 1.283 1.162 1.127 1.068 747 818 835 761 605 555 446 417

NevezetességeiSzerkesztés

  • Smiljan hírnevét nagy szülöttének Nikola Teslának minden idők egyik legjelentősebb és leghíresebb tudósának és feltalálójának köszönheti. Tesla az itt látható szépen felújított szülőházban, az egykori ortodox parókia épületében született 1856. július 10-én. Édesapja, Milutin Tesla európai műveltségű ortodox pap, édesanyja, Georgina (Đuka) Mandić szintén szerb lelkészi család sarja: egyik fivére, Petar a Tuzla-zvorniki Ortodox Egyházmegye metropolitája volt, míg másik testvére, Pavle (Paja) Mandić az Osztrák–Magyar Monarchia ezredeseként vonult nyugállományba. Tesla az itteni iskolában kezdte meg tanulmányait mielőtt Gospićba, majd később Károlyvárosba ment. Tiszteletére születésének 100. évfordulóján emlékközpontot hoztak létre. A szülőházat alapjaiban megújították, benne múzeumot rendeztek be. Az emlékközpont másik épülete az 1765-ben épített Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt szerb ortodox templom. Az ortodox parókiához Bužin, Karlobag, Bogdanić, Ljutaća, Selište, Ponor és Rasovača falvak tartoztak. Közelükben egy konferenciaterem is található. Az épületek közül néhány a horvát honvédő háború során súlyos károkat szenvedett. 2006-ban Tesla születésének 150. évfordulója alkalmából az emlékközpontot újjáépítették és magas rangú horvát és szerb állami tisztségviselők jelenlétében felavatták.
  • A környező Bogdanić, Smiljan és Krčmar nevű magaslatokon a bronzkorban erődített települések álltak, melyek temetőit feltárták.
  • A Kármelhegyi Boldogasszony katolikus plébániatemplom 1859 és 1864 között épült. A templom bejárata feletti táblán ez olvasható: „Pod Franjom Josipom I. carom austrijskim i kraljem ugarskim i hrvatskim, državnim troškom i žrtvom puka smiljanskoga sagrađena bi ova župna crkva BD Marije od Karmela za Tome Jelčića mestnog župnika godine 1864.“ (Ez a Kármelhegyi Boldogasszony plébániatemplom I. Ferenc József osztrák császár, magyar és horvát király alatt, állami költségen és a smiljani nép áldozatából épült Tomo Jelčić helyi plébános idején 1864-ben). A sekrestye bejárata felet egy másik tábla olvasható, mely a templom felszenteléséről emlékezik meg. A templom főoltárán a Kármelhegyi Boldogasszony képe látható, adományozója Franjo Bach a Szeplőtelen fogantatás temetőkápolna építésvezetője volt. (A temetőkápolna 1863-ban épült.) Mellékoltárai Szent Anna és Páduai Szent Antal tiszteletére vannak szentelve. A II. világháború idején a templomot partizánok szállták meg súlyos károkat okozva benne, majd a háború után a hitélet sajnálatos hanyatlása miatt elhanyagolt állapotba került. Felújítása 1963-ban Josip Kapš plébános idejében kezdődött. Ugyanő építtette 1971-ben a rusuljei temető Jézus Szíve kápolnáját és 1976-ban a smiljansko poljei Keresztelő Szent János temetőkápolnát. Legutóbb a templom harangozásának villamosítása, új ablakok és ajtók beépítése és a kórusra vezető lépcső felújítása történt meg.[2]

Híres emberekSzerkesztés

  • Nikola Tesla (1856-1943) tudós, feltaláló
  • Ferdinand Kovačević (1838-1913) tudós, feltaláló, szakíró
  • Ferdo Kovačević (1870-1927) festőművész, Ferdinand Kovačević fia
  • Tomislav Tomljenović (1877-1945) ügyvéd politikus, Lika-Korbava vármegye főispánja, az utolsó horvát bán
  • Kata Pejnović (1899-1966) politikus és forradalmár, a nők antifasiszta frontjának első elnöke
  • Josip Čorak (1943) Európa-bajnok birkózó
  • Ivan Devčić (1857-1908) tanár, történész
  • Dragutin Franić (1864-1924) egyetemi tanár, szakíró
  • Filip Franić (1856-1937) tábornok
  • Ante Kovačević (1894-1975) tanár, író
  • David Kovačević (19. század.) tiszt, gospići parancsnok, képviselő és mecénás
  • David Kovačević ifj. (1864-1937) egyetemi tanár, szakíró
  • Ivica Kovačević (1873-1953) ügyvéd, író és politikus, erdészeti és bányászati miniszter
  • Edo Kovačević (1906-1993) festőművész
  • Ante Milković (1917-1999) üzletember, az INA alapítója
  • Mile Miškulin (1879-1952) ügyvéd, újságíró és politikus
  • Vladimir Muljević, a Horvát Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a technikai tudományok doktora
  • Jurica Pavelić (1947) üzletember, politikus, országgyűlési képviselő, a Horvát Köztársaság alelnöke
  • Karlo Pavičić (1934) üzletember
  • Grga Pejnović (1915-2002) egyetemi tanár, publicista
  • Katica Prpić, építészmérnök, politikus
  • Vjekoslav Prpić (1918-1989) újságíró, politikus és diplomata
  • Grga Rupčić (1932) egyetemi tanár, író
  • Luka Rupčić (1894-1980) egyetemi tanár, festőművész
  • Ivan Stipac (1857-1918) tanár, költő, szakíró
  • Ivan Šarić (1943) régész
  • Ana Tomljenović (1938) üzletasszony, publicista
  • Ante Uzelac (1943) üzletember
  • Blaž Uzelac (1906-1985) villamosmérnök, tudós
  • Milivoj Uzelac (1897-1977) festőművész
  • Marija Vratarić szül. Milković (1939) európai hírű agrármérnök

GalériaSzerkesztés

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  2. ^ a b c Smiljan (horvát nyelven). www.udbina.com. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  3. Sećanje na Jadovno 1941 (szerb nyelven). www.eparhija-gornjokarlovacka.hr. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  5. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf