Somogyi Antal (fizikus)
Somogyi Antal (Budapest, 1920. december 7. – Budapest, 2010. október 8.) MTA Eötvös József-koszorúval kitüntetett magyar fizikus. A kozmikus sugárzás, kozmikus záporok neves kutatója. Fizikai tudományok doktora.
| Somogyi Antal | |
| Született | Somogyi J. Antal 1920. december 7. Budapest |
| Elhunyt | 2010. október 8. Budapest |
| Foglalkozása | fizikus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésKözépiskolát a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgymnasiumában végezte, akkori hétköznapi néven Mintagimnázium.
1938-ban iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára.
1943-ban a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban helyezkedik el tanárként.
1944-ban egyetemi doktori címet szerez summa cum laude fokozattal[1].
1945-1949-ig a Mintagimnáziumban tanít.
1947-1948-ig Belgiumban posztdoktori állást tölt be.
1949-1950-ig az ELTE Fizikai Intézetében tanársegéd.
1952-től nyugdíjazásáig a Központi Fizikai Kutatóintézet munkatársa.
Munkássága
szerkesztésDiplomamunkáját 1973-ban Kicsiny görbületű folyadékfelszínek alakjának vizsgálata címmel írta. A KFKI megalakulásakor Jánossy Lajos vezette Kozmikus Sugárzási Osztály kutatócsoportjában helyezkedett el és a kiterjedt légizáporok vizsgálatával foglalkozott. Kandidátusi értekezését A kiterjedt légizáporok elektron-foton komponensének vizsgálata[2] címmel írta 1959-ben. Akadémiai doktori értekezését A kozmikus sugárzás kiterjedt légizáporainak részecskeszám szerinti eloszlása nagy részecskeszámok esetén[3] címmel írta.
1957-1958-ban épült meg a KFKI 30 méter mély földalatti laboratóriuma, amelyet kozmikus részecskefizikai mérések céljára használtak[4]. A müon-teleszkóp segítségével a kozmikus sugárzás nagy energiájú müon-komponensének időbeli változásait mérték. A kutatás eredményeként igazolást nyert a Forbush-effektus, valamint sikerült kimutatni, hogy a kozmikus sugárzás intenzitása a Nap forgási periódusának ütemében változik[5]. Érdeklődése később az űrfizika felé irányult. Jelentős szerepet vállalt a különböző kollaborációkban megvalósuló nemzetközi űrmissziók előkészítésében és a műszeres mérések kiértékelésében[4].
Pályafutása során többször visszatért a tanári hivatáshoz. Kezdetben gimnáziumokban, majd különböző felsőoktatási intézményekben is tanított: a budapesti Pedagógiai Főiskolán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékén, valamint a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, ahol pár évig az egyetem Fizikai tanszékét is vezette[1]. Az ELTE-n később kurzusokat is tartott.
Tudományszervező tevékenysége
szerkesztésA kozmikus sugárzási mérésekben elért eredmények számos nemzetközi együttműködéshez vezettek, amelyben szervező feladatokat vállalt.
International Union of Pure and Applied Physics (IUPAP) Kozmikus Sugárzási Bizottságának tagja, titkára, végül elnöke lett[4].
1969-ben Budapestre szervezi a 11. Kozmikus Sugárzási Világkonferenciát[4][6].
1974-1986-ig az IUPAP Kozmikus Sugárzási Bizottság által kiadott CosNews hírlevél szerkesztője[4].
Kozmikus sugárzás anizotrópiájának mérésére alakult magyar-bolgár közös kutatócsoport a 2925 méter magas Muszala (Bulgária) csúcson először mutatta ki az 50 és 100 TeV közötti kozmikus sugárzás anizotrópiáját[4].
Túlnyomóan saját maga tervezte a Halley-üstököst és a Vénuszt vizsgáló Vega-1 és Vega-2 űrszondákon elhelyezett "TÜNDE" nevű töltöttrészecske-detektort[4][7].
Díjai, elismerései[4]
szerkesztés- Bródy Imre-díj (1963)
- KFKI Intézeti Díj (1976)
- Bolgár Tudományos Akadémia centenáriumi érem (1976)
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! - Szovjet Asztronautikai Társaság Ciolkovszkij-érem (1986)
- Jánossy-díj (1987)
- MTA Eötvös József-koszorú (1994)
- Magyar Asztronautikai Társaság Fonó Albert Emlékérem[8]
- Committee on Space Research (COSPAR) Distinguished Service Medal (1994)[9]
Családja
szerkesztésÉdesapja id. Somogyi Antal okleveles matematika–fizika szakos középiskolai tanár[1]. Nővére Somogyi Éva az ELTE Általános Fizika Tanszék adjunktusa volt[1].
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d Sólyom Jenő. Fizika Magyarországon 1945 és 1959 között – A fizikai kutatás és egyetemi oktatás újjászervezése. Typotex, 287–288. o. (2022). ISBN 978-963-493-207-9
- ↑ Kállay, István.szerk.: F. Csanak Dóra: Kandidátusi és doktori disszertációk – 1950–1974 (PDF), A MTAK kézirattárának katalógusai, 10., Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 55. o. [1978]. ISBN 963-7301-26-7
- ↑ Kállay, István.szerk.: F. Csanak Dóra: Kandidátusi és doktori disszertációk – 1950–1974 (PDF), A MTAK kézirattárának katalógusai, 10., Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 56. o. [1978]. ISBN 963-7301-26-7
- ↑ a b c d e f g h „Somogyi Antal (1920-2010)” (PDF). Fizikai Szemle (2010/12), 427–428. o. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ Király, Péter (2012). „Kettős centenárium : A kozmikus sugárzás és Jánossy Lajos” (PDF). Természet Világa 143. (1.), 10–15. o. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ The Commission on Cosmic Rays (C4) of the International Union of Pure and Applied Physics (IUPAP). (Hozzáférés: 2024. július 9.)
- ↑ A magyar űrkutatás hírei. MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI). A kutatás fő irányai.. (Hozzáférés: 2024. július 6.)
- ↑ (1990) „Események a hazai fizikai kutatás és oktatás köréből (1985-1989)”. Fizikai Szemle 40 (12), 380. o.
- ↑ COSPAR Distinguished Service Medal. (Hozzáférés: 2024. július 6.)