„Victor Hugo” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kislexikon helyett Pallas
97. sor:
 
[[Fájl:Hugo2.jpg|bélyegkép|jobbra|Honoré Daumier karikatúrája Hugóról (1849)]]
Az [[1848. februári forradalom|1848-as forradalom]] idején a főrend tagjaként a királyságot támogatta. [[Odilon Barrot]], az államtanács későbbi elnöke<ref>{{cite webpnl|url=httphttps://wwwmek.kislexikonoszk.hu/barrot00000/00060/html/010/pc001083.html#2|title=Camille Hyacinthe Odilon Barrot|year=|author=|publisher=kislexikon.hu|format=|accessdate=2012-07-13|language=magyar}} {{Spam link|dátumszócikk=2019 októberébőlBarros}}</ref> arra kérte Hugót, hogy támogassa azt a javaslatot, hogy [[Ilona mecklenburg–schwerini hercegnő]] (orléans-i hercegné) lehessen kiskorú fiának, [[Fülöp orléans-i herceg (1838–1894)|Fülöp orléans-i hercegnek]], Párizs grófjának a [[régens]]e. [[I. Lajos Fülöp francia király|Lajos Fülöp]] lemondása után Hugo lement a [[barikád (torlasz)|barikádokra]], és arról akarta meggyőzni a forradalmárokat, hogy az [[Orléans-i ház]] hatalmon maradása Franciaország érdeke.<ref>{{cite web|url=http://www.classiquesetcontemporains.fr/biographies/detail/victor-hugo|title=Victor Hugo|year=|author=|publisher=classiquesetcontemporains.fr|accessdate=2012-04-3|language=francia|archiveurl=https://web.archive.org/web/20110908144355/http://www.classiquesetcontemporains.fr/biographies/detail/victor-hugo#|archivedate=2011-09-08}}</ref>
 
A Második Francia Köztársaság kikiáltása után Hugo Párizs 8. kerületének polgármestere lett, [[Alphonse de Lamartine]] a Közoktatási Minisztérium vezetését ajánlotta fel neki az 1848-as ideiglenes kormányban, de ő nem fogadta el. Az 1848 áprilisában tartott [[választások]]on, amelyeken nem indult hivatalosan, {{szám|60000}} szavazatot kapott Párizsban.<ref name="L"/> A május 24-i pótválasztáson közel {{szám|87000}} szavazattal képviselővé választották. Mivel jobboldali listán indult, a konzervatív jobboldallal, [[III. Napóleon francia császár|Louis-Napóleon Bonaparte]] ([[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon]] unokaöccse) mellett ülésezett az Alkotmányozó nemzetgyűlésben. Hugo tizenkét beszédet mondott a nemzeti műhelyekről, az irodalomról és a szépművészetekről, a halálbüntetésről, a sajtószabadságról.<ref name="L"/> Az [[1848]]. [[augusztus 9.|augusztus 9-i]] törvényre szavazott, amely az ostromállapotra hivatkozva betiltott néhány republikánus napilapot. Fiai megalapították a ''L’Événement'' újságot, amely a köztársaságpárti [[Louis Eugène Cavaignac]] miniszterelnök elleni kampány szócsöve lett, és Charles Louis Napóleon Bonaparte jelölését támogatta az 1848-as elnökválasztáson. Hugo ellenezte az egykamarás törvényhozó gyűlés elvét, és az 1848-as alkotmány ellen szavazott. Charles Louis Napóleon Bonaparte személyes kapcsolatban állt Hugóval elnöksége kezdetén. Hugo mérséklő, békítő hangú felszólalásai konzervatív gondolatokat hordoztak azokban az években, amelyektől később elhatárolódott. A fiatal képviselő ekkor még habozott a független (párton kívüli) politizálás, a [[liberalizmus]] és a [[konzervativizmus]] között. A baloldali republikánusokkal osztozott a nép iránti szeretetben, a jobboldaliaknál elítélte a demokratikus reformok és a [[szociálpolitika]] teljes elutasítását. Mandátuma május 26-án járt le.<ref name="L">{{cite web|url=https://web.archive.org/web/20110827171239/http://www.assemblee-nationale.fr/histoire/victor_hugo/le-politique.asp|title=Victor Hugo, Le politique|year=|publisher=Assemblée nationale|format=|accessdate=2011-08-19|language= francia}}</ref>