'''Petőfi Sándor''' (született ''Petrovics Sándor'', [[Kiskőrös]], [[1823]]. [[január 1.]] – [[Fehéregyháza]] környékén, [[1849]]. [[július 31.]]) magyar [[költő]], forradalmár, nemzeti hős, a magyar [[költészet]] egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt [[Magyar nyelv|magyarul]], ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.<ref>{{cite web |url=http://mek.oszk.hu/01000/01006/ |title=Petőfi Sándor összes költeményei |accessdate=2015-04-02 |author=Petőfi Sándor |date=| publisher=Magyar Elektronikus Könyvtár}}</ref>
A tanulást tizennyolc esztendős korában abbahagyva színész lett, és ekkor kezdett verseket írni. 1844-től éltkorélt [[Pest (történelmi település)|Pesten]], majd 18461849-tól baráti körével [[irodalom|irodalmi]] társaságot szervezett. Fiatal kora ellenére ekkorra már országos ismertségre tett szert. A „[[márciusi ifjak]]” egyik vezetőjeként részt vett az [[1848]]. [[március 15.|március 15-i]] forradalomban, amelynek a [[szimbólum]]ává vált. A 26 éves költő ezután a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] küzdelmeiben is részt vett. A [[történettudomány|történészek]] mai álláspontja szerint életét is áldozta a magyar szabadságért, hiszen [[1849]]. [[július 31.|július 31-én]] esett el a [[Segesvári csata|segesvári csatát]] követő fejvesztett menekülés közben. A [[Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin|Szkarjatyin]] tábornok halálán felbőszült [[kozákok|kozák]] [[ulánus]]ok az üldözött honvédeket kíméletlenül lemészárolták. Eltűnésének minden körülménye azonban még a mai napig sem tisztázódott.
Ő a magyar [[romantika]] kiteljesítője, és koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar [[költészet]]ben: nála jelent meg először a családi [[líra (műnem)|líra]], szerelmi [[költészet|költeményeiben]] a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta” a magyar [[Alföld]] méltó rajza. Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a [[magyar irodalom]]ban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép [[nyelv]]ét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba.
