„Balaton-felvidék” változatai közötti eltérés

A Balaton-felvidék egyenetlen, 150–200 méterrel a tó fölé emelkedő fennsík, amelyet túlnyomórészt [[Perm (időszak)|permi]] és [[triász]] kori üledékek alkotnak. A 300 méter fölé emelkedő magaslatokat a lepusztulásnak ellenálló tűzköves [[mészkő (kőzet)|mészkő]] alkotja. A legmagasabb kiemelkedések a [[Som-hegy]] 440 méter, a [[Recsek-hegy]] 430 méter, a [[Nagy-Gella]] 419 méter, [[Hideg-hegy]] 397 méter, és a [[Kisbükk]] 376 méter a [[Veszprémfajsz]]tól a [[Káli-medence|Káli-medencéig]] húzódó északi vonulatban. A part fölé emelkedő déli vonulat nem ilyen magas: a [[Vörösberény]] fölötti [[Megye-hegy]] 307 méter, [[Csákány-hegy]] 327 méter, [[Felső-hegy]] 315 méter, [[Keresztfa-hegy]] 349 méter, [[Nagyles]] 317 méter, [[Hegyestű]] 337 méter, [[Őrsi-hegy]] 304 méter.

A [[Tapolcai-medence]] északi felét a [[dolomit]]színtérbe öbölszerűen benyúló [[miocén]] [[mészkő (kőzet)|mészkőfennsík]]fennsík alkotja. A sekélytengeri fejlődésű, porózus kőzeten számos felszíni karsztforma jött létre, továbbá [[barlang]]járatok oldódtak ki (például [[Tapolcai-tavasbarlang]]). A medence központi és déli részén ezeket a miocén képződményeket laza pannon üledékek fedik, amelyekre néhol [[bazalt]] ömlött, illetve bazalttufa hullott. Az [[erózió]] eredményeképpen sajátos alakú [[tanúhegy]]ek formálódtak ki ([[Badacsony]], [[Gulács (hegy)|Gulács]], [[Csobánc]], [[Szent György-hegy]], [[Tóti-hegy]]).