„Gaál Gábor (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Realizmus –> Realizmus (művészet) |
||
18. sor:
E kritikusi krédóját elvben soha fel nem adta, ám – az irodalmi és társadalmi harcok bonyolult erőterében szektás és dogmatikus pozíciókra szorítván (főként az 1930–33-as és 1947–52-es években) – kritikusi gyakorlatában többször szembekerült vele.
Az 1920-as és kora [[1930-as évek]]ben a Korunk volt a romániai valóságirodalom–tényirodalom–dokumentumirodalom műhelye, Gaál Gábor pedig egyik lelkes felkarolója és teoretikusa. ''A tények vagy az álmok költészete'' című esszéje viszont arról tanúskodik, hogy bár sokat várt az új kísérletektől, mégsem tekintette azokat a korszerű irodalom kizárólagos formájának. Az új valóságirodalmi forma ihletője az új tárgyszerűség („neue Sachlichkeit”) avantgárd fogantatású irányzata volt. Elvetette mind a fiktív cselekményekkel, mind az emfatikus stíluseszközökkel való ábrázolást. A valóság puszta felmutatásával akart lázítani, dokumentumok tárgyszerű megidézésével, tények kontrasztos szembesítésével, montázstechnikával. Azoknak az éveknek az uralkodó szektaszelleme azonban nem kedvezett az új kezdeményezésnek, fékezte is, torzította is kibontakozását. Ezt a körülményt, meg azt is, hogy a valóságirodalom jelszavát 1932-től Gaál Gábor is felváltotta az új [[Realizmus (művészet)|realizmus]], majd a [[szocialista realizmus]] – nála széles és nyitott értelmezésű (az irodalmi dokumentarizmust is magába foglaló) – fogalmával, utólag úgy vélték, hogy az új kísérlet zsákutcának bizonyult. <!-- Ma már a non-fiction világirodalmi polgárjoga is igazolja: a valóságirodalom jelszava 1929-ben nem zsákutca volt, hanem a kitaposott utak helyett új csapás kezdeményezése. Am az úttörők sorsa rendszerint az, hogy csak a talaj előkészítői az utánuk jövők számára. A szakmabeliek számára már az is bizonyít, hogy például Nagy István, Szilágyi András, Veres Péter új színt hozó érett írásainak genezisét meg se lehet érteni a Korunk 1929-es valóságirodalom-programjának ismerete nélkül. -->
Az 1929-es Korunk-koncepció kései, de annál meggyőzőbb igazolása a szellemi népfront kedvezőbb éghajlata alatt kivirágzó falukutató irodalmi [[szociográfia]] lett, olyan remekléseivel, mint a ''Puszták népe, A tardi helyzet,'' a ''Néma forradalom'' vagy a ''Viharsarok.'' Az irodalmi szociográfiák e maradandó értékű teljesítményeiben Gaál Gábor joggal látta hosszú ideig visszhangtalan sürgetéseinek bizonylatát.
| |||