„IV. Kónsztantinosz bizánci császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Várna –> Várna (Bulgária) |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Rhodosz –> Rodosz (sziget) |
||
30. sor:
== Az arabok megállítása ==
Míg atyja a nyugati tartományokat járta, az [[Ali kalifa|Alit]] legyőző és uralmát megszilárdító [[I. Muávija]] [[kalifa]], aki addig [[szíria]]i helytartóként tartotta rettegésben [[Anatólia]] és a [[Földközi-tenger]] vidékét, [[663]]-ban felújította rabló-pusztító portyáit [[Kis-Ázsia]] belsejében, és az [[Égei-tenger]]en is egyre közeledett Kónsztantinoszápoly felé. [[Ciprus]], [[Rodosz (sziget)|Rhodosz]] és [[Kósz]] után [[Khiosz]] és [[670]]-ben [[Küzikosz]] félszigete is arab kézbe került, míg a szárazföldi hadak nemegyszer egészen [[Khalkédón]]ig jutottak a [[Boszporusz]] ázsiai partján. A főváros veszélyben volt. Hogy mozgásterét szélesítse, [[672]]-ben még [[İzmir|Szmürna]], illetve [[Lükia]] és [[Kilikia]] meghódításáról is gondoskodott.
A fő csapás [[674]]-ben indult el. Ezen a nyáron félelmetes nagyságú szaracén flotta kezdett az erős falakkal védett főváros ostromába, és miután őszre visszavonult Küzikoszba, a következő nyáron ott folytatták a támadást, ahol előbb abbahagyták. A tengeri háború [[678]]-ban ért véget, amikor is a nagy veszteségekre való tekintettel az arab hajóhad elhagyta Kónsztantinoszápoly vizeit. Nem kis szerepe volt ebben a szíriai származású építész, [[Kallinikosz]] találmányának, a [[görögtűz]]nek, amellyel heves, olthatatlan tüzet tudtak okozni a bizánciak támadóik hajóin.
| |||