„III. Henrik szász herceg” változatai közötti eltérés

Henrik nem mondott le bajorországi igényéről sem. A [[Keresztes háborúk#II. keresztes hadjárat (1147-1149)|második keresztes hadjáratra]] készülve III. Konrád 1147 márciusában a fiát, [[Berengár Henrik]]et meg akarta választatni utódjának a [[frankfurt]]i birodalmi gyűlésen. A gyűlésen Oroszlán Henrik keresetet indított és kérte Bajorország visszaszolgáltatását. Mivel ez a kereset elhalasztotta Henrik megválasztását és közeledett a keresztes hadba indulás időpontja, ezzel Oroszlán Henrik nyomást gyakorolt Konrádra. Végül is Henrik megelégedett a király igéretével, hogy a keresztes hadjárat végeztével újratárgyalják Bajorország ügyét. Mindenesetre ez a függőben levő kereset ettől kezdve beárnyékolta Konrád hatalmi törekvéseit, ezen felül pedig Henrik vonakodott résztvenni a Szentföldre indítandó keresztes hadjáratban, ehelyett egy párhuzamos keresztes hadjáratot indított az [[Elba (folyó)|Elba]] és [[Odera]] menti szlávok ellen. Ebben az időben vette Henrik feleségül Zähringeni Klementiát, ezzel maga mellé állítván a befolyásos Zähringer-házat.

Henrik nem akarta alávetni magát az ítéletnek, ezért 1180-ban háborút indítottak ellene. Ugyanebben az évben elfoglalták a Braunschweitól 20 kilométerre fekvő jól erődített Lichtenberg várat. 1181 augusztusában Lübeck megadta magát a birodalmi hadseregnek és birodalmi várossá lett, Braunschweigot szintén elfoglalták. Szászország nagy részét feldúlták. A Welf-párti szász nemesség nagy része átállt a császár oldalára. Lübeckben Frigyes hűbérúrrá tette [[I. Bogiszláv pomerániai herceg]]et, aki eddig Henrik alattvalója volt. 1181 novemberében az erfurti birodalmi gyűlésen Henrik behódolt a császárnak. Csak ekkor kapta meg szászországi Bernhard a terület mellé a szász hercegi címet. Ezt a tényt és a Henrik pere során bekövetkezett többi összetűzést a történészek úgy értékelik, hogy a császár és a nemesek között is feszültté vált a viszony. A császár ugyan királyi hűbérbirtokként magához vonhatta volna Szászországot, de nem akarta megkockáztatni az északnémet hercegek ellenállását. A hercegek viszonylag enyhe, háromévre korlátozott ítéletet szabtak ki Henrikre és meghagyták a jogát a braunschweigi szűken vett háztartás birtoklására, Engern és Osztfália egy részét, ami lehetővé tette Oroszlán Henrik belátható időn belüli visszatérését, de megnehezítette régi hatalmi pozíciójának visszaszerzését. Frigyes inkább egy határozatlan idejű kiközösítést részesített volna előnyben, a javak teljes elkobzása mellett. Mindenesetre ezzel Henrik jogot formálhatott volna a megkegyelmezésre és az összes terület visszaszolgáltatására, amivel megújította volna hűbéri kötelezettségét a császárral szemben. A végül is kimondott határozott idejű átokkal Henrik birtokainak újrafelosztását utána már rögzült jogi helyzetnek lehetett tekinteni. Ebből az ítéletből elsősorban az Askani-család és Philipp von Heinsberg kölni érsek profitáltak.

1182-ben a császár végül kimondta a száműzetést. Henrik apósához, [[II. Henrik angol király]]hoz vonult el. Legkésőbb 1184-ben azonban megkezdődtek a tárgyalások Oroszlán Henrik visszatéréséről. A háttérben az állt, hogy a császár támogatást keresett az [[V. Balduin hennegaui gróf]]fal a francia király ellen kötött szövetségéhez. A szövetség végül zátonyra futott röviddel a császárfi [[VI. Henrik német-római császár|VI. Henrik]] tervezett franciaországi hadjárata előtt, mindazonáltal Oroszlán Henrik 1185-ben visszatért lüneburgi és braunschweigi birtokaira. Az 1188-as mainzi gyűlésen Henrik vonakodott részt venni a [[keresztes háborúk#III. keresztes hadjárat (1189–1192)|harmadik keresztes hadjáratban]], és kötelezte magát, hogy ismét száműzetésbe vonul. A keresztesek útrakelése és felesége halála után Henrik 1189-ben idő előtt visszatért a száműzetésből és igényt tartott a régi területeire. A kölni és mainzi érsekek vállalkoztak a közvetítésre. Henrik végül is megkapta Lübeck jövedelmének a felét, cserében azonban le kellett rombolnia Braunschweig és Lübeck erődítéseit és fiait VI. Henrik kíséretében Itáliába kellett küldenie. Rőtszakállú Frigyes halála (1190) után a Welfek ismét ellenzékbe vonultak, de ennek már Henrik fiai voltak a meghatározó vezetői, akik többek között megerősítették az akkor gazdagnak számító [[Bardowick]] városát. 1194-ben Oroszlán Henrik kibékült VI. Henrikkel, majd ismét elfoglalta braunschweigi birtokát és ott is halt meg 1195. augusztus 6-án.