„Auguste Mariette” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Francia –> franciák |
linkek |
||
34. sor:
Mariette kiküldői a [[kopt]] szövegekről hamar elfeledkeztek, amikor hírét vették, hogy a fiatalember felfedezte a híres Szerapeumot. [[I. Széthi]] sírja óta ez volt a legnagyszerűbb felfedezés, s Egyiptom számára pedig ez jelentette az első, meghatározó lépést az ásatás, a megmentés és a megőrzés nemzeti programja felé vezető úton. Mivel 1833-34-ben [[Lord Curzon]], 1839-ben pedig [[Henry Tattam]] alaposan kifosztotta a kopt egyház tartalékait [[Wadi Natrun]]ban, a pátriárka nem szívesen vált meg további értékes szövegektől, így Mariette a figyelmét az egyiptomi kiküldetésének másodlagos céljára, a fáraókori emlékek felkutatására fordíthatta.
[[Fájl:Louvre 122006 012.jpg|jobbra|150px|Aranymaszk XIV.Ápisz mellől. Louvre]]
Érdeklődése a Kairóban és [[Alexandria|Alexandriában]] megcsodált szfinxek kapcsán Szakkara felé fordult. Jól tudta, hogy [[Sztrabón]], az i.e. 1. századi görög szerző már tett említést a szfinxekkel szegélyezett, homokkal borított útról, amely a Szerapeumhoz, a szent Ápisz-bikák sírjához vezetett, s amelyet már számos expedíció - köztük [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte tábornok]]é is - hiába keresett. Mariette nyomban hozzáfogott az ásatáshoz, bár sietségében megfeledkezett a szükséges [[fermán]] (engedély) beszerzéséről. Nagy örömére sikerült feltárnia egy 200 méter hosszú kőutat, s annak mentén 121 szfinxet talált. Az út egyenesen egy Ápisz templomhoz vezetett, melyet [[I. Nektanebo]] építtetett.
1851. november 12-én, egy évvel a kutatások megkezdése után, végre sikerült behatolni a templom alatti katakombába. A három hónappal később tartott megnyitó előtt Mariette eltávolíttatta a sírból a legfontosabb leleteket, hogy megmentse azokat [[Abbasz pasa]], Egyiptom akkori uralkodója karmaiból, aki neheztelt rá, mert nem tartotta tiszteletben a formaságokat, nem kért fermánt.
[[Fájl:Louvre 122006 001.jpg|balra|200px|II.Ramszesz kartusát tartalmazó VII. Ápisz berakásos arany melldísz.Louvre]]
46. sor:
== [[Kamosze]] sírja ==
[[Fájl:Kamose99.jpg|jobbra|300px]]
A visszatérést a piramisok országába a [[Szuezi-csatorna]] által híressé vált [[Ferdinand de Lesseps]] szervezte meg, aki elterjesztette, hogy [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] nyughatatlan unokatestvére, [[Napoléon Joseph Charles Paul Bonaparte|''Napóleon herceg'']] Egyiptomba készül. Amint az várható volt, a hír nagy izgalmat váltott ki [[diplomácia]]i körökben, és egy különös parancs kiadását vonta maga után: „[[Szaid pasa]] kívánsága az volt, hogy az odalátogató herceg minden léptekor régiségekre bukkanjon, s hogy elégséges legyen a szüret, és »Plonplon« idejét se pazarolják, megbízta Mariette-et, hogy a folyón felfelé haladva kutasson fel régiségeket, majd azokat a tervezett útvonal mentén újra ássa el.” (Ugyanez történt 1868-69-ben Edward, walesi herceg - a későbbi [[VII.
Így történt, hogy 1857 októberében Szaid visszahívta Mariettet Egyiptomba. Mariette az ország több, ígéretes lelőhelyén - Gízában, Szakkarában, [[Abüdosz]]ban és [[Elephantine|Elephantinén]]- állította munkába az embereit. A legfontosabb felfedezésre [[Théba|Thébában]], a Dra Abu el-Naga néven ismert területen került sor. Egy egyszerű, festett fakoporsót rejtő sírt találtak. A koporsóban levő múmia azonnal darabokra tört, amint a szabad levegőre került. A sírfelszerelés egyes darabjain [[I. Jahmesz]] király neve volt olvasható. Úgy tűnt, hogy az anyag - egy bronz- és egy aranytőr, két oroszlánamulett, egy [[kartus]] alakú doboz, egy bronztükör, egy [[szkarabeusz]] és néhány amulett - szépen kiegészíti a királyi vendég számára előkészítetteket, amikor a látogatást váratlanul lemondták. Mariette ekkor ravaszul néhány leletet átadott Szaid pasának, hogy az a meghiúsult látogatás ellenére elküldhesse azokat a hercegnek Párizsba. Ennek köszönhetően nemcsak a hálás Napóleon herceg támogatására számíthatott, hanem arra is, hogy Szaid pasa jóváhagyja Egyiptom műemlékei fölötti teljes, hivatalos ellenőrzés megszerzésére tett kísérleteit. A fakoporsóról csak ötven évvel később derült ki, hogy [[Kamosze]]. Kamósze koporsója valóban gyalázatosan gyenge volt, a személynév pedig egyszerűen, kartus és uralkodói név nélkül állt rajta. Kétségtelen, hogy az [[Újbirodalom]] végén szétrombolták Kamósze eredeti sírját és kicserélték a koporsót.
56. sor:
1858. június 1-jén Szaíd kinevezte Mariettet a Régészeti Hivatal igazgatójává. Az elkövetkező években az ásatások kiterjedtek egész Egyiptomra, sőt még azon is túlra. A feltárások őrült irama miatt az ásatásokat elég gyakran minden felügyelet nélkül hajtották végre, a munkában nemigen volt rendszer, a dokumentáció minősége pedig gyenge volt, sőt az elkészült iratok nagy része valószínűleg el is veszett, amikor Mariette bulaq-i házát az árvíz elmosta. Ellenségei „forgószél”-nek tartották Mariettet, aki „Egyiptom pusztulására tör”, helyzete azonban ekkor már támadhatatlan volt, mivel élvezte Szaid bizalmát, akit egyre csodálatosabb leletekkel kápráztatott el.
1858 és 1866 között Mariette körülbelül száz temetkezést fedezett fel [[Hatsepszut]] királynő [[Dejr el-Bahari]]-i temploma alatt, ahova Théba ősi istenének,[[Montu]]nak a papjait a [[harmadik átmeneti kor]] első kétszázötven évében temették. A múmiák közül többet az 1867. évi világkiállításra Párizsba vittek, ahol egyet [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon császár]] és [[Iszmail pasa]] jelenlétében bontottak ki.
Mariette 1858. évi legnagyszerűbb felfedezései közé tartozik a Der-el Bahariban talált dombormű, ami [[Punt]] fejedelmének, [[Parehu]]nak hatalmas feleségét, Atit ábrázolja.
64. sor:
1859. február 5-én Mariette munkásai ismét gazdag zsákmányra leltek a thébai nekropolisz területén. Megtalálták [[Ahhotep]] királyné érintetlen, eredeti koporsóját. A sírmellékletek között fegyvereket, valamint egy aranylegyekből fűzött nyakláncot is találtak, amelyet hagyományosan a harci vitézségért adományoztak. E tárgyak hatására eleinte Kamosze feleségének tartották Ahhotepet, s úgy vélték, a harci jelvényeket a hükszoszok kiűzésében játszott szerepének elismeréseként helyezték a sírba. Ma már korántsem olyan biztosak ebben a tudósok.
Mariette a kincseket szállító hajót a Níluson erőszakkal kerítette a hatalmába, mivel attól tartott, hogy az ékszereket és aranytárgyakat Szaid pasa szétosztja a háremében. Merészsége végül is eredményre vezetett, mert 1863 októberében megnyílt az új múzeum, amiben az egyre növekvő kincshalmokat őrizték, Szaid pasa elképzelései szerint addig, amíg nem jönnek kapóra külpolitikai céljai elérése érdekében a nemzetközi diplomácia gépezetének olajozásához. A világkiállításon III. Napóleon felesége, [[Eugénia francia császárné|Eugénia császárné]] szemet vetett a gyűjteményre és nem is titkolta, hogy elfogadná azt ajándékba. Szaid pasa utóda, Iszmail pasa, aki a francia császár kegyeibe akart kerülni, nem ellenezte a kívánság teljesítését, de elismerte, hogy előbb beszélni kell a Régészeti Hivatal igazgatójával. Mariette azonban foglalkozni sem volt hajlandó a gondolattal: kitartott amellett, hogy az ékszerek jogos otthona Egyiptom. A feldühödött Iszmail erre beszüntette a francia régész anyagi támogatását, a császár pedig örökre megvonta tőle a segítséget.
==Hafré szobra==
| |||