„Padányi Biró Márton” változatai közötti eltérés

Régi nemes családból származott; a [[Nyitra]]i gimnáziumból a Veszprém megyei papnövendékek közé lépett. Bölcseleti és [[teológia]]i tanulmányait a [[Nagyszombat]]i akadémián végezte. [[Ghillányi György]] tinnini püspök [[1722]]. [[március 21.|március 21-én]] szentelte pappá. A török idők után elsőként, [[1723]]-ban [[Bicske]] plébánosa, ahol helyreállíttatta a templomot. [[1729]]-ben [[felsőörs]]i [[prépost]], veszprémi [[kanonok]], a prépostság javadalmat és a templomot a protestánsoktól visszaszerezte, a prédikátort elűzte, a templomot helyreállíttatta. [[1733]]-ban [[Acsády Ádám Péter|Acsády Adám]] püspök helynöke. [[1740]]-től veszprémi [[nagyprépost]]. [[1741]]-ben a káptalan követe a [[1741. évi pozsonyi országgyűlés|pozsonyi országgyűlésen]], ahol beszédével magára vonta [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] figyelmét. [[1745]]. [[március 18.|március 18-ától]] veszprémi megyés püspök és ebből kifolyólag [[Veszprém vármegye]] [[örökös főispán]]ja. [[Május 13.|május 13-án]] iktatták be, s [[augusztus 15.|augusztus 15-én]] szentelték fel [[Kalocsa|Kalocsán]]. [[1746]]-tól királyi tanácsos, majd [[1747]]-től valóságos belső titkos tanácsos.

Neves, energikus egyházfi volt, de nagy vihart keltett ''Enchiridion'' című hitvitázó iratával, amelyben erős támadást intézett a reformátusok ellen. [[II. Frigyes porosz király|Nagy Frigyes]] porosz király diplomáciai úton tiltakozott ellene és ezért [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] kénytelen volt vele szembeni rosszallását kifejezni.

Padányi Bíró Márton az ellenreformáció szellemi igényeire szabott - ma úgy mondanánk: "nagyformátumú" - barokk főpapi egyéniség volt. Csallóközi protestáns nemesi családból származott, a katolikus hitre megtérve - a megtérők türelmetlen fanatizmusával vetette bele magát a hitviták küzdelmeibe. Nyitrai és nagyszombati teológiai tanulmányai és pappá szentelése után Bicskén lett plébános, majd Batthyány Lajos alkancellár felsőőrsi préposttá, s egyben veszprémi kanonokká neveztette ki. Az 1741-es országgyűlésen a korona és a rendek szoros egymásrautaltsága mellett érvelt. Egyik életrajzírója (Levárdi) szerint ''már szinte az udvaronc mesgyéin jár, ahogy [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia királynőt]] II. Máriának nevezi, aki a Boldogasszony, a magyarok I. Máriája példájára védi és pártfogolja országát és katolikus magyarjait''. 49 éves korában lett Veszprém püspöke (1745), Pázmány nyomdokain járva, fanatikus hittel harcolt a török hódolltság utáni országban már-már teljesen elvesztett katolikus vallás megerősítéséért, újraszervezéséért.

Beiktatásakor egyházmegyéje 141 községében csak protestáns lelkész volt. Egyházi(világi) kormányzása tizennyolc éve alatt nyolcvannyolc új templomot építtetett, százkilencet felújíttatott, negyvenháromból kiűzte a protestánsokat, negyvennyolc új plébániát szervezett. Az ''eretnekség'' kiirtására a világi hatalmat is mozgósító rendszert dolgozott ki 1750-ben megjelent ''Enchiridion''-jában. Azonban elmúlt már Pázmány kora. [[II. Frigyes porosz király|II. Frigyes]] sugalmazására, Lambertini [[XIV. Benedek pápa]] és a racionalista udvari körök befolyására Mária Terézia betiltatta a könyvét.