„Étienne Nicolas Méhul” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Operái: forma |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Bourbon –> Bourbon-ház |
||
12. sor:
1794-ben újjászervezték a párizsi [[konzervatórium]]ot és a négy felügyelő egyikévé válazstották Méhul-t. A következő évben az [[Francia Intézet|Institute de France]] egyik alapítója és első zeneszerző tagja volt. Közben az [[akadémia]] is tagjai közé választotta és [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] bizalmát is elnyerte. Méhul neki ajánlotta ''Az indulatos'' című [[vígopera|vígoperáját]], amely hosszú évtizedeken át a francia operaszínpadok egyik legnagyobb siker darabja volt. Ezután elismerések és állami megbízások sora kísérte tevékenységét. A merangói győzelem tiszteletére ünnepi [[himnusz]] írására kérték fel, ünnepi [[kantáta|kantátát]] komponált Napóleon és Mária Lujza esküvőjére, majd fiúk megszületése alkalmából.
1802-ben Cherubini és [[François-Adrien Boieldieu|Boieldieu]] társaságában kiadót alapított Magasin de Musique név alatt. Ez volt az első állami támogatású zeneműkiadó. Magánélete azonban nem volt sikeres. Házassága rövid életű és zaklatott volt, válással végződött. Unokaöccse személyében azonban tehetséges tanítványra talált. Halála után ő fejezte be nagybátya utolsó operáját. A [[Bourbon-ház|Bourbon]] [[restauráció]]t követően [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]] a francia udvari zenekar felügyelőjévé nevezte ki. Azonban betegsége, a [[Tuberkulózis]] mindjobban eluralkodott rajta, ezért zenei felügyelői feladatait már nem tudta ténylegesen is ellátni, a kinevezés inkább erkölcsi elismerés volt. A közszerepléstől hamarosan visszavonult. Élete utolsó hónapjaiban minden energiáját tanítványai támogatására szentelte. 1817 október 18-án Párizsban hunyt el.
== Munkássága ==
| |||