„Philippe de Montmorency, Horne grófja” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Links |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Orániai Vilmos –> I. Vilmos orániai herceg |
||
11. sor:
Apja 1530-ban [[Itália|Itáliában]] halt meg, özvegyen maradt anyja férjhez ment II. Jan van Horne ''(van Hoorn)'' grófhoz,<ref>'''Horne''' ''(Hoorn)'': Nem az Észak-Hollandia ''(Noord-Holland)'' tartománybéli, west-frieslandi [[Hoorn (Noord-Holland)|Hoorn]] városról vam szó, hanem a [[Limburg]]-tartománybéli '''Horne Grófságról''' ''(Grafschaft Hoorn)'', [[Weert]] városa közelében.</ref> aki örökbe fogadta Jeanne első házasságából született gyermekeit, akik ezután az ő nevét viselhették. Mostohaapjának [[1540]]-ben bekövetkezett halála után Philippe örökölte apjának címét, Horne grófja lett. Philippe öccsét, Floris van Horne-t, Montigny báróját, Leuze földesurát (1528–1567) Spanyolországban kivégezték.
Anyjának egyik unokahúga, a vele azonos nevű Anna van Egmont (1533–1558), Buren grófnője, Maximilian van Egmont és Françoise de Lannoy leánya, [[1551]]-ben [[
Philippe gróf előbb apródként, majd kamarásként szolgált [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] [[Nyugati császárok listája|német-római császár]], [[Spanyolország királyainak listája|spanyol király]] udvarában. [[1546]]-ban feleségül vette Walburgis von Neuenahr pfalzi grófnőt (a grófság mai neve: ''Bad Neuenahr-Ahrweiler).'' [[1555]]-ben [[Gelre|Gelderland]] hercegség (ma: ''(Gelre tartomány)'' királyi helytartójává ''(stathouder)'' nevezték ki, majd [[1556]]-ban [[Flandria]] admirálisává emelték, és az [[Aranygyapjas rend]] lovagjává avatták.
20. sor:
[[1559]]-ben [[II. Fülöp spanyol király|II. Fülöp király]] átadta [[Habsburg Németalföld kormányzóinak listája|Németalföld kormányzását]] féltestvérének, [[Margit pármai hercegnő]]nek (1522–1586), [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] [[Nyugati császárok listája|német-római császár]] törvénytelen leányának. Philippe de Montmorency admirálisként irányította azt a kis flottaköteléket, amely a királyt Németalföldről Spanyolországba szállította. [[1563]]-ig a madridi királyi udvarban élt.
[[1563]]-ban tért vissza, és nyomban csatlakozott azokhoz azokhoz az elégedetlen főnemesekhez, akik ellenezték II. Fülöp erőteljesen katolizáló politikáját, a németalföldi spanyol közigazgatás túlkapásait, és sérelmezték a németalföldi polgárok hátrányos gazdasági helyzetét. Toleranciát (vallásszabadságot) kívántak. A szervezkedés vezetője [[I. Vilmos orániai herceg|Orániai Vilmos]] volt, a „hallgatag herceg” (1533–1584) és [[Lamoraal van Egmont]] gróf (1522–1568) volt, mindketten Horne grófjának államtanácsbéli társai. Margit hercegnő békülékeny politikát folytatott, de főminisztere, [[Antoine Perrenot de Granvelle|Granvelle]] – aki a spanyol [[Inkvizíció]]t is behozta Németalföldre – tartott a kezdődő forradalmi mozgolódástól és kemény kezű irányítást szorgalmazott. Horne grófja, Orániai Vilmossal és Egmont gróffal együttműködve [[1564]]-ben sikeresen megbuktatták Granvelle főminisztert ([[1564]]), a mérsékeltebb Margit hercegnővel pedig szívós tárgyalásokat folytattak.
=== Bukása, kivégzése ===
| |||