Előéletéről nem sokat tudunk, [[Kr. e. 222]]-ben [[Marcus Claudius Marcellus]] kollégájaként viselte a [[consul]]i [[magistratus|magistraturát]]. Az északi-[[itália]]i [[gallokGallia|gallokkal]]kal vívott háború már a végéhez közeledett az előző évben [[Caius Flaminius]] és [[Publius Furius]] consulok által kivívott győzelmeknek köszönhetően: a [[boik]]at már pacifikálták, az [[insuberek]] pedig békét kérve követeket menesztettek [[Róma|Rómába]]. Scipio és Marcellus azonban elutasította a békefeltételeket, mire az insuberek az [[Alpok]] északi oldaláról áthívták szövetségeseik, a [[gaesaták]] 30000 harcosát. A consulok betörtek a [[Pó-síkság]]ra és ostrom alá vették [[Acerrae]] városát, a [[kelták]] válaszul átkeltek a folyón, és [[Clastidium]]ot támadták meg. A tízezres különítményt Marcellus semmisítette meg nagyszámú lovasság és kis gyalogság élén, vezérüket, Britomartust/Viridomarust saját kezűleg vágta le. Ezután csatlakozott Scipióhoz, és közösen bevették Acerrae-t majd Mediolanumot (ma [[Milánó]]), a térség legnagyobb városát.
Az insuberek végül feltétel nélkül megadták magukat. Bár mindkét consulnak nagy érdemei voltak a gall háború befejezésében, csak Marcellust jutalmazták [[triumphus]]szal.
