„I. Ottokár cseh király” változatai közötti eltérés

II. Ulászló király ifjabbik fiaként [[1192]]-ben [[VI. Henrik német-római császár]]tól Csehországot kapta hűbérül<ref name=pallas/>, de előbb rokonát, Vencelt kellett megbuktatnia, akinek a kezében volt a hatalom.<ref name=pallas/> Később, mivel csatlakozott az északnémet és a rajnai fejedelmek alkotta császár elleni szövetséghez, Henrik elvette Ottokártól Csehországot és Henrik prágai püspöknek adta.<ref name=pallas/> Ennek halála után, [[1197]]-ben a rendek Ottokár testvérét, a morva fejedelmet emelték Csehország fejedelmi székébe.<ref name=pallas/> Henrik haláláig Ottokár nyugton maradt, de akkor fegyvert fogott és egyezséget erőszakolt ki, melynek értelmében ő lett Csehország uralkodója.<ref name=pallas/> A német uralkodók harcában bizonytalan álláspontot képviselt (saját tekintélyének emelésén dolgozott<ref name=pallas/>): eleinte Fülöpöt támogatta<ref name=pallas/> (aki királyi címet is adott neki<ref name=pallas/>); később IV. Ottóhoz pártolt.<ref name=pallas/> Ez nem akadályozta meg abban, hogy IV. Ottónak kiátkozása után, [[1211]]-ben II. Frigyest segítse a trónra emelni.<ref name=pallas/> Frigyes aztán nemcsak ünnepélyesen elismerte Ottokárt Csehország királyának, hanem annak fiát I. Vencelt is meghagyta Csehország hűbérének tulajdonában.<ref name=pallas/>