„Koós Ferenc Kör” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Nagy Sándor –> Nagy Sándor (lelkész, 1896) |
|||
5. sor:
Alapítójáról, [[Koós Ferenc]] lelkészről nevezték el, aki 1855 és 1869 között a már 1815-ben alapított bukaresti magyar népiskola tanítója is volt. ''Hunnia'' néven hívta létre a művelődési egyesületet 1857-ben, s 1860-ban fél évig kiadta az első bukaresti magyar lapot, a ''Bukaresti Magyar Közlöny''t. Emlékére vette fel az egyesület a Koós Ferenc nevet. Új szerephez, az [[I. világháború]] után jutott, amikor a román fővárosban élő magyar értelmiség főként főiskolásokkal gyarapodott, akikben a nagyváros az összefogás szükségességét tudatosította.
[[Szemlér Ferenc]] visszaemlékezései szerint [[Nagy Sándor (lelkész, 1896)|Nagy Sándor]] és [[Kányádi Béla]] bukaresti református lelkészek kezdeményezésére 1925 őszén alakult meg a Diákosztály és 1944-ig állott fenn, vállalva a diák önsegélyezés és [[anyanyelv]]i önnevelés feladatait. Noha a református egyház égisze alatt működött, a két lelkész maga kötötte ki, hogy belőle mellőzni kell minden felekezeti színezetet. A Diákosztály első elnöke a csíki [[Nagy András György]] orvostanhallgató volt, s a szervezetben megtalálták helyüket a [[református]]ok mellett a [[katolikus]], [[evangélikus]], [[unitárius]] és [[izraelita]] vallásúak. Az osztály további elnökei: [[Bokor Péter]] jogász, [[Koppándi János]] jogász, [[Szűcs Ferenc]] természetrajz szakos egyetemi hallgató, [[Rákosi István]] jogász, [[Fazakas János]] és [[Bajkó Barabás]] orvostanhallgatók.
[[Andrásy Zoltán]] festőművész visszatekintve így jellemzi a Diákosztályt: "A tagok öntevékenységét elősegítő, rugalmas programja azt a szellemiséget testesítette meg, ami a kisebbségi élet reálisabb szemléletének az alapját jelentette mindnyájunk számára." A Diákosztály keretében önképzőkör működött, pályázatokat írtak ki a [[magyar irodalomtörténet]] köréből; az 1929-es pályázatot [[Andrásy Zoltán]] [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonairól]] szóló dolgozata nyerte.
| |||