„II. Lipót toszkánai nagyherceg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
zöld link kékre |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Bécsi forradalom –> első bécsi forradalom |
||
55. sor:
Az [[1840-es évek]] elején Itáliában is erősödött a forradalmi nyugtalanság. [[Toszkána|Toszkánában]] is hangosabbá váltak az alkotmányos kormányzás és poltikai reformok iránti követelések. [[1845]]–ben és [[1846]]-ban az ország több pontján felkelések robbantak ki. Lipót egy sor közigazgatási reformot jelentett be, de a bécsi császári kamarilla tiltakozása miatt ezek a változások nem léphettek át egy bizonyos igen mérsékelt határt. [[IX. Piusz pápa]] megválasztása új lendületet adott az itáliai liberális mozgalmaknak. [[1847]]. [[szeptember 4.|szeptember 4-én]] Lipót nagyherceg megalakította a toszkánai Nemzeti Gárdát. Ez volt az első lépés az alkotmányozás irányában. Röviddel ezután Lipót nagyherceg [[Cosimo Ridolfi]] márkit nevezte ki főminiszterévé. A Toszkánai Nagyhercegség [[alkotmány]]át az arisztokrata származású [[Gino Capponi]] történész professzor dolgozta ki, aki hosszú időt töltött Anglia és Skócia egyetemein. A nagyherceg által kibocsátott alkotmányt [[1847]]. [[február 17.|február 17-én]] hirdették ki, röviddel a [[nápoly]]i és a [[Szárd–Piemonti Királyság|piemonti]] alkotmányok után. A radikálisoknak azonban nem volt elég, ők az osztrák függőség teljes megszüntetését kívánták.
Az [[1848]]-as [[milánó]]i és [[első bécsi forradalom|bécsi forradalom]] szelleme átterjedt Toszkánára. A nép követelte a [[Habsburg Birodalom]] elleni háborút. Lipót, engedve a néptömegeknek, kiállított egy reguláris katonai kontingest, és [[Piemont]]ba küldte, hogy támogassa sógorának, [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert]] [[Szardínia királyainak listája|szárd–piemonti királynak]] hadjáratát, amelyet a [[Habsburg Birodalom]] csatlós állama, a [[Lombard–Velencei Királyság]] ellen indított. A katonák búcsúztatásán a nagyherceg lelkesítő beszédet mondott, mellyel jelezte rokonszenvét a liberális [[Itália egyesítése|olasz egység]]mozgalom, a ''[[risorgimento]]'' iránt is: ''„Katonák, Itália szabadságának szent ügye ma [[Lombardia]] földjén dől el. Milánó polgárai vérük hullásával szerezték meg szabadságukat, hősiességük páratlan a történelemben! Dicsőség Itália fegyvereinek! Éljen Itália függetlensége!”'' A toszkánai csapatok vitézül harcoltak a [[curtatone–montanarai csata|curtatone–montanarai csatában]]i, de vereséget szenvedtek.
[[június 26.|Június 26-án]] összeült az első toszkán parlament. A lombardiai hadjárat kudarca nyomán kialakult nyugtalanság miatt Cosimo Ridolfi kormányával együtt lemondott, utódjává [[Gino Capponi]]t nevezték ki. A lázongások folytatódtak. A [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert]] hívei zavargásokat szítottak, hogy a Toszkánai Nagyhercegséget a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]]hoz csatolják. Különösen [[Livorno|Livornó]] kikötőváros szenvedett, ahol a piemonti ügynökök polgárháborús helyzetet teremtettek. A [[Francesco Domenico Guerrazzi|Guerrazzi]] és [[Giuseppe Montanelli|Montanelli]] által vezetett demokratikus párt ereje és befolyása napról napra nőtt. Gino Capponi is lemondott, és Lipót vonakodva bár, de kinevezte a Montanelli–Guerrazzi kormányt ''(ministerium)'', akik viszont ultrademokratikus és republikánus politikát kezdtek gyakorolni.
| |||