A Sárköz fő folyója, a Sárvíz a [[Bakony]] alján eredt. A [[középkor]]i adatok szerint széles, mocsaras partok között mozgó víz volt, ami a [[Székesfehérvár]] körüli [[Sárrét (TiszántúlMezőföld)|Sárrét]] a vizét vezette le dél felé. Fele útján, [[Simontornya]] tájékán vette fel a [[Kapos]] és a [[Sió]] vizét, és [[Szekszárd]]nál érte el a [[Szekszárdi-dombság]]ot. Ennek alján elkígyózva, Bátánál ömlött a Dunába és így adott nevet a Sárköznek. Már a [[rómaiak]] idején összekötötték a Balatonnal; a római utak hídjai és a töltések is lassították a folyó útját, majd a középkorban az ember többféleképpen is jelentősen beavatkozott a vízrendszerbe: mocsárvárakat, vízimalmokat, halastavakat épített. A malmokhoz nem építettek külön malomárkot, hanem a főmedret sáncolták el, gátak közé szorítva a vizet. A halastavak a böjtök miatt váltak jelentőssé. A beavatkozások eredményeként a Sárvíz és mellékágai elzátonyosodtak, elsekélyesedtek. Joggal mondják a középkori oklevelek a Sár mellékét mocsárnak.