„Köntös-Szabó Zoltán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
''Kár volt sírni Jeruzsálemben'' (1969) c. kisregényében Rabboni, a Megváltó általános emberi álmával, a Mennyek Országával szembeállítja Iskarioti Júdás evilági boldogságteremtésének egy népre korlátozott elképzelését, [[biblia]]i keretben is áthallhatóvá téve saját korának elvontan egyetemleges vagy ténylegesen szűk vágyálmait s a kettő közös tragédiáját. A kisregény első kiadását kultúrpolitikai okokra hivatkozva bezúzták, majd csak 1980-ban jelenhetett meg újra [[Budapest]]en.
Az Utunk 1979-es évkönyvében közölt ''Lakon háza'' c. drámáját a [[Szatmárnémeti Északi Színház]] mutatta be. A kritika elismeréssel fogadta, mert líraiságában "talán [[Anton Pavlovics Csehov|Csehov]]val rokon, a legfűtöttebb hangú közvetlen vallomás a szülőföld szeretetéről" ([[Páll Árpád (író)|Páll Árpád]]). Az eredetileg már novellában is megfogalmazott téma a természetes tájbeli otthon külső-belső elidegenedését tükrözi. Fojtott ellenszenvek gyülemlenek fel hol a honosok és fürdővendégek közt, hol egy örökölt szőttest kiszorító giccses falvédő vagy a kapuzábés falukép és "a termőföld megbecstelenítése, semmibevevése" miatt, családot bomlasztó lelki rianásban.
Utolsó Romániában megjelent kötete, a ''Családi képek, levelek, avagy emberek útra kelnek'', újra tényirodalmi jellegű "beszélgetések" gyűjteménye. Megszólaltatja a kisemberek egyéni visszaemlékezéseit a világesemények, háborúk forgatagában, erkölcsileg elkötelezve a megszólaltatottak iránt.
| |||