„Igazság és módszer” változatai közötti eltérés

Gadamernek az a célja, hogy meghaladja a romantikus művészetfelfogást, amelyet itt „'''esztétikai tudatnak'''” nevez. Ennek az a lényege, hogy az alkotásban a gyönyörködtető szerepet tartja meghatározónak, illetve az alkotási folyamatot a zseni öntudatlan, élményszerű tevékenységének tekinti. Ennek megfelelően az esztétikai tudat kulcsfogalmai a '''zseni''', az '''élmény''' és a '''szimbólum'''.<ref>Hans-Georg Gadamer, Igazság és módszer. Ford. Bonyhai Gábor. Bp., Gondolat, 1984. 42-76.</ref> Ez az esztétikai gondolkodás, melyet '''zseniesztétikának''' is neveznek, [[Immanuel Kant|Kant]]tal vette kezdetét, de csak később, főként [[Friedrich Schiller|Schiller]] és [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] munkásságában teljesedett ki. Azelőtt azonban az alkotást és az alkotási folyamatot nem a zseni tevékenységének, önkifejezésének, hanem tudatos tervező tevékenységnek, formák, eljárások és műveltséganyag működtetésének tekintették, a befogadás pedig értelmezést, és nem élményszerű azonosulást jelentett.