„Közigazgatás” változatai közötti eltérés

A török uralom visszaszorítása után [[Kollonich Lipót]] győri püspök, volt magyar kamaraelnök kapta a feladatot, dolgozza ki a felszabadított területek új államigazgatási berendezését. Ez a munkálat volt az ún. ''Einrichtungwerk'' ([[1688]]). Kollonich a magyar kancelláriából rendesen működő udvari hivatalt kívánt alakítani, a közigazgatás rendezését pedig a magyar államterület több régióra való bontásával képzelte el. Budán, Kassán, [[Zágráb]]ban magasabb regionális hatóságot kívánt létrehozni, melyet Budán a [[nádor]], Kassán az [[országbíró]], Zágrábban pedig a [[horvát bán]] felügyelt volna. Ezt a tervezetet a [[bécsi haditanács]] elutasította, mert hatáskörüket csorbította volna. Az [[1723]]. évi XCVII. törvénycikk felállította a [[Helytartótanács]]ot, mint a Magyarország területén az egész országra érvényes hatáskörrel működő, a pénz- és hadügyeken kívül az igazgatást legmagasabb szinten intéző belügyi kormányszervet. [[III. Károly magyar király|III. Károly]] idején elkezdődik a szakigazgatási ágazatok kiépülése: ilyen volt a szegényügy és az egészségügy, majd a [[Ratio Educationis]] kibocsátásával a tanügyi igazgatás. A magyar bürokrácia kiépítése a felvilágosult abszolutista uralkodókra várt. [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] Államtanácsa ''(Staatsrat)'' volt az állami szervezet reformjainak központja. Az első magyarországi [[népszámlálás]] ([[1784–17871784]]–[[1787]]) adatai szerint Magyarországon és Erdélyben mintegy ötezer tisztviselő élt. [[1768]]-ban adja ki Mária Terézia főispáni utasítását, amely a vármegyei igazgatás teljes egészét átfogta. Az utasítás célja: „''a vármegyék különböző igazgatásából származott és a közönségre nézve ártalmas hiányokat orvosolni'' (…) ''jó és egyenlő igazgatást''” létrehozni.