„Őskori művészet” változatai közötti eltérés

A képek általában olyan állatokat ábrázolnak, amelyekre az őskor embere vadászott. Ezek az állatok gyakran csoportosan, sebesülten vagy elpusztultan jelennek meg, főleg [[bölény]]ek, [[gyapjas orrszarvú|orrszarvú]]ak, [[gyapjas mamut|mamut]]ok, [[őstulok|őstulkok]] és [[ló|lovak]], leggyakrabban pedig [[rénszarvas]]ok. A képek a formák és mozdulatok alapos megfigyeléséről tanúskodnak. A [[spanyolország]]i [[Altamira-barlang]] egyik helységének mennyezetén kb. harminc bölényt festettek le. Az állat erejét, harciasságát masszív, széles nyaka fejezi ki. Azzal, hogy a szélek barna kontúrja és a belső részek vöröse, a sötét és világos színek váltakoznak, a művésznek sikerült elkülönítenie egymástól a nézőhöz közelebb és távolabb eső részeket, és sejtetnie az állatok nagyságát is. Ezek a festmények az ember fennmaradásáért való küzdelmét fejezik ki. Azért festette le az állatokat, mert azt gondolta, hogy így befolyásolhatja őket. A legősibb rajzokon kimagasló szerepe van a kéznek. Ezek nem annyira ábrázolások, hanem lenyomatok agyagban. Olykor a kéz körvonalait sötét festékkel is meghúzták.

 

A ''Gázlón áthaladó szarvasok'' néven ismert, csontba karcolt rajz is híres. Nyilván a kis felület kényszerítette a művészt arra, hogy az agancsos szarvas ábráját közel vigye az elöl haladó állathoz. Annak érzékeltetésére, hogy az egész jelenet a vízben játszódik le, óriási halakat rajzolt.