Wikipédia

„Az első világháború évei (1915)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
43. sor:
 
[[Fájl:British 55th Division gas casualties 10 April 1918.jpg|250px|thumb|left|[[Gáztámadás]]ban ideiglenesen megvakult brit katonák]][[Fájl:Australian infantry small box respirators Ypres 1917.jpg|200px|thumb|right|Gyalogság gázmaszkban, [[Ypres]], 1917]]
A németek Falkenhayn stratégiájának megfelelően általában védelemben maradtak nyugaton. A szövetségesek [[ypres]]-i kiszögellése ellen azonban, ahol a franciák 1914 novemberében átvették a britek helyét a frontvonalban 1915. április 22-én [[második ypres-i csata|támadást indítottak]]. A gyalogság támadását, gáztámadással vezették be; itt került sor a klórgáz első bevetésére a nyugati fronton. A klórgázt előállító [[Fritz Haber]] professzor már korábban is javasolta a vezérkarnak, de ekkor még visszautasították, mondván, etikátlan és lovagiatlan. Az év folyamán a keleti front lengyel részén már bevetették a klórgázt, de a kedvezőtlen időjárási körülmények között csalódást okozott, ezért a német parancsnokság most sem várt nagy hatást.
A németek Falkenhayn stratégiájának megfelelően általában védelemben maradtak nyugaton. A szövetségesek [[ypres]]-i kiszögellése ellen azonban [[második ypres-i csata|támadást indítottak]]. Ezen a frontszakaszon a franciák 1914 novemberében átvették a britek helyét. 1915. április 22-én itt használtak először klórgázt a nyugati fronton. (A klórgázt előállító [[Fritz Haber]] professzor már korábban is javasolta a vezérkarnak, de ekkor még visszautasították, mondván, etikátlan és lovagiatlan.) A palackokból kibocsátott gáz kiváltotta a fulladozó védők kaotikus menekülését; a német hadvezetés azonban – mivel az új fegyver teljesítménye ugyanebben az évben korábban, kedvezőtlen körülmények között, Lengyelországban csalódást okozott – nem gondoskodott megfelelő tartalékokról, hogy kiaknázzák a gáz előre nem látott sikerét. Falkenhayn nem gondolkozott azon, mi fog történni, ha a támadás sikerrel jár, mert a művelet elsődleges célja mindössze az volt, hogy aktivitásnak tűnő tevékenységgel álcázza a tényt, hogy Gorlice-Tarnów megtámadásának érdekében csapatokat vontak el a nyugati frontról. A német csapatok végrehajtották az utasításokban meghatározott három kilométeres előrenyomulást, majd több helyen beásták magukat. Eközben a szövetségesek arcvonalszakaszán a rés még nagyjából huszonnégy órán át nem volt lezárva, és az előretörés ekkor semmilyen ellenállásba nem ütközött volna. A németek elszalasztották az alkalmat, ugyanis a [[vegyi fegyver]]nek gyorsan híre ment, így teljes meglepetést többet nem érhettek el ilyen módon. (A katonák a következő alkalommal nem várták tétlenül a gázt, hanem visszavonultak egy-két kilométert, s az alatt eloszlott a felhő. Májusra már megjelentek az első, hevenyészett, [[Nátrium-tioszulfát|fikszírsóba]] áztatott, klór elleni védőcsuklyák, így a gáz egyre kevésbé volt hatásos. Május végéig további, csökkenő hatású gáztámadásokat hajtottak végre. Az ütközet 35.000 német és 60-70.000 antantkatona kidőlését okozta, valamint elindította a vegyi fegyverek, illetve a vegyvédelmi öltözetek és gázmaszkok hajszolt ütemű fejlesztését. Valójában szeptemberben Loosnál az angolok már saját fejlesztésű gázfegyverüket vetették harcba, kevés sikerrel.) A kanadai csapatok a rés szárnyán tartották az állásaikat; angol és indiai tartalékok érkeztek be gyorsan, hogy jóvátegyék a helyzetet; és az egy hónapig tartó ütközet végére a szövetségesek frontja csak kevéssel húzódott vissza.
 
Ypresnél azonban a palackokból kibocsátott gáz a fulladozó katonák tömeges menekülését váltotta ki. A német hadvezetés nem gondoskodott megfelelő tartalékokról, hogy kiaknázzák a sikert és áttöréssé fejlesszék. A művelet elsődleges célja mindössze az volt, hogy aktivitásnak tűnő tevékenységgel álcázzák a tényt, miszerint Gorlice-Tarnów megtámadásának érdekében csapatokat vontak el a nyugati frontról. A német csapatok végrehajtották az utasításban meghatározott három kilométeres előrenyomulást, majd több helyen beásták magukat. Eközben a szövetségesek arcvonalszakaszán a rés még nagyjából huszonnégy órán át nem volt lezárva, így egy előretörés ekkor még semmilyen ellenállásba nem ütközött volna. A kanadai csapatok a rés szárnyán tartották az állásaikat; angol és indiai tartalékok érkeztek be gyorsan, hogy jóvátegyék a helyzetet; és az egy hónapig tartó ütközet végére a szövetségesek frontja csak kevéssel húzódott vissza.
 
A németek elszalasztották az alkalmat; a [[vegyi fegyver|vegyi fegyvernek]] gyorsan híre ment, így teljes meglepetést többet nem érhettek el. Az antant katonák a következő alkalommal már nem vártak tétlenül, hanem a gáztámadás első jelére visszavonultak egy-két kilométert, kivárták, míg a gázfelhő eloszlott, majd újra elfoglalták lövészárkaikat. Májusra már megjelentek az első, hevenyészett, [[Nátrium-tioszulfát|fikszírsóba]] áztatott, klór elleni védőcsuklyák, így a klórgáz egyre kevésbé volt hatásos. Május végéig a németek további, csökkenő hatású gáztámadásokat hajtottak végre. Az ütközet 35.000 német és 60-70.000 antantkatona kidőlését okozta, valamint elindította a vegyi fegyverek, illetve a vegyvédelmi öltözetek és gázmaszkok hajszolt ütemű fejlesztését. 1915 szeptemberében Loosnál az angolok már saját fejlesztésű gázfegyverüket vetették harcba, kevés sikerrel.
 
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 146-2008-0086, Belgien, Flandern, Sturmtrupp.jpg|250px|thumb|upright|A lövészárokban]]
50 ⟶ 54 sor:
Még súlyosabb katonai kudarc volt a szövetségesek 1915. szeptember 25-én indított offenzívája. 27 francia hadosztály támadott harminc kilométeres arcvonalon [[Champagne]]-ban, [[Reims]]től északra és keletre, ezzel egyidejűleg 14 francia hadosztály [[második artois-i csata|csapást mért a távoli Artois-ban]] húsz kilométeres fronton, és hat brit hadosztály [[Loos-i csata|Loos mellett]], Lenstől északra. [[Loos]]nál a britek klórgázt használtak, ami azonban kevésbé volt hatásos, mint Haig remélte. Minden elérhető alakulatát bevetette az első rohamba, ennek a hatása azonban semmivé foszlott, ugyanis Haig főparancsnoka, Sir John French, túlságosan lassan küldte előre a tartalékokat. A franciák az idejében beérkező támogatás hiányában mindkét frontjukon hasonlóképpen elvesztették az első támadásaikkal elfoglalt terület legnagyobb részét. Mindent egybevéve csekély térnyerésért cserébe a szövetségesek 242 000 főt veszítettek, szemben a védők 141 000 fős veszteségeivel.
 
Miután korábban keserűen panaszkodott Sir John French-et irányításáraleváltották, helyére 1915 decemberében Haiget kineveztéknevezték helyetteki brit főparancsnoknak. Kinevezését nagy részben az udvarral fenntartott, gondosan ápolt kapcsolatainak (1914 végétől kezdve levelezett [[V. György brit király|az angol királlyal]]), valamint French elleni intrikáinak köszönhette. 1915 októberében azt mondta a királynak, hogy „már senki sem bízik” Frenchben, majd, hogy teljesen érthetővé tegye az elképzelését, hozzátette, készen áll teljesíteni a kötelességét bármilyen beosztásban.
 
== Az orosz hadszíntér ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_első_világháború_évei_(1915)”